“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

A Princeton Egyetem Globális Rendszerkockázatok kezdeményezésének rendezvénye (2020. december 4-5.)

A világhírű egyetem keretein belül működő program a rendszerszintű összeomlások minél mélyebb megértése érdekében folytat történelmi kutatásokat. A kutatások keretében a korábbi történelmi korszakok összeomlásainak mintáit kívánják feltérképezni, abban a reményben, hogy sikerül ezek segítségével a jövőbeli összeomlásokat modellezni. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a rendszeresek, mechanizmusok, dinamikák és a civilizációk legalapvetőbb dimenziói (élelem, víz, egészségügy, járvány, kereskedelem, szállítás, politika, béke, biztonság és a technológiákra való támaszkodás) sok tekintetben ugyanazok ma is, korunk fejlett technológiája és a globális integráció előrehaladott volta ellenére is. A látszólag különböző történelmi kudarcok olyan rendszerszintű hasonlóságokat hordozhatnak magukban, amelyeket eddig nem tanulmányoztak még interdiszciplináris szemszögből. 

A kezdeményezés programja szerint “a szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben. A várható katasztrófa a jelenlegi társadalmi, politika és gazdasági berendezkedést visszafordíthatatlanul egy, a jelenlegitől eltérő állapotba fogja taszítani.” Mindez a jelenlegi állapotot fenntartását támogató visszacsatolási folyamatok gyengülésének, illetve azon visszacsatolási folyamatok erősödésének köszönhető, amelyek egy kezdetben csekélynek tűnő válságból átfogó összeomlást tudnak gerjeszteni. 

A jelenlegi civilizációs rendszer növekvő komplexitásának fenntartása egyre nagyobb mértékű fizikai és társadalmi energiát követel és ez önmagában is egyre nagyobb feszültséget jelent a  társadalmak számára. Az emberiség adottnak tekinti a társadalmi szerveződés modern világot jellemző példátlan szintjét, azonban ez exponenciális terhet ró mindenkire. A kérdés: mennyire fenntartható ez a rendszer? Ha meg akarjuk érteni a legfontosabb társadalmi struktúrák természetét, a legjobb, ha azt vizsgáljuk, mi történik akkor, ha ezek és az ezeket támogató intézmények eltűnnek. Ennek érdekében a program egy új megközelítést alkalmaz, melynek segítségével a történelemben bekövetkezett összeomlások kapcsán a kritikus rendszerekre fókuszálnak, illetve arra, hogy milyen mechanizmusok és események járultak a rendszerszintű széteséshez vagy jelezték azt előre. Az egyik ilyen példaként vizsgált történelmi korszak az “i.sz. 4-6. századi eurázsiai káosz” időszaka. Számos ilyen történelmi összeomlás a népesség megtizedelését eredményezte és a program végső célja az, hogy a történelmi analógiákból nyert felismerések segítségével megelőzhessék az emberéletek katasztrofális szintű pusztulását.