“Az amerikai elnökválasztás globális kockázatai”

 Sigmar Gabriel: The Global Risk of US Election

 (https://www.project-syndicate.org/commentary/us-election-risk-to-the-world-by-sigmar-gabriel-2020-08)

“Soha korábban nem jelentett egy amerikai elnökválasztás ilyen súlyos potenciális veszélyt a világ békéjére, prosperitására és stabilitására. Egy vitatott választási eredmény novemberben katasztrofális lenne, és éppen akkor, amikor a világnak egy sor közös problémával kellene sürgősen szembenéznie. ...

Mivel Amerika továbbra is nagyobb hatalmat képvisel gazdaságilag és katonailag, mint két vezető riválisa (Oroszország és Kína) együttesen, az amerikai választások mindig globális jelentőséggel bírnak. Azonban soha nem volt arra példa, hogy egy választás ekkora veszélyt jelentsen a világ többi része számára. ...

Trump újraválasztása az Egyesült Államokat és a világot is kétségkívül egyaránt veszélybe sodorná. Mi több, bőven van okunk a félelemre amiatt is, hogy egy szoros eredmény az USA-t mély, elhúzódó alkotmányos válságba, és talán polgári erőszakos megmozdulásokba taszítaná. ... Az állig felfegyverzett szélsőjobboldali milíciák felbukkanása a békés demonstrációkon annak előhírnöke, ami az országra vár ősszel. ...

Az USA ezen verziója, amelynek belpolitikai megosztottsága egyre inkább megjelenik külpolitikájában is, talán a legnagyobb biztonsági kihívást jelenti a világ számára. Az erősödő globális kockázatok - a világjárványtól és klímaváltozástól a nukleáris proliferációig és a kínai és orosz előretörésig - időszakában egy amerikai politikai összeomlás a fenyegetések végső megsokszorozójának bizonyulna.”

A szerző volt német külügyminiszter, a német-amerikai kapcsolatok és az atlantizmus támogatásával foglalkozó, rangos Atlantik-Brücke társaság elnöke. 

“Az összeomlás végül sokkal gyorsabban következik be, mint ahogyan azt elképzeljük”

“Világszerte fenyegető ökológiai katasztrófák a demográfiai növekedés időszakában, a helyi vízhiány miatti egyenlőtlenségek, az olcsó energia vége, az ásványi anyagok növekvő hiánya, a biodiverzitás csökkenése, talajerózió és szennyeződés, szélsőséges klímaesemények, és folytathatnánk a sort, mindez a legnagyobb egyenlőtlenséget idézi elő azok között, akik képesek megvédeni magukat és akik mindezek elszenvedői lesznek. Ezek a katasztrófák aláássák a geopolitikai egyensúlyt és konfliktusokat robbantanak ki. Az olyan mértékű társadalmi katasztrófák, amelyeket okozhatnak, a múltban egész társadalmak eltűnéséhez vezettek. Ez sajnos az objektív történelmi realitás. [...] Amint a fajok összeomlása egy elképzelhető lehetőségként jelentkezik, a rendkívüli állapotban már nem lesz idő a lassú és komplex mérlegelési folyamatainkra. A Nyugaton a pánik fog eluralkodni, ami majd szabadság- és igazságeszméink áthágásához vezet.” (Michel Rocard, volt francia miniszterelnök; Dominique Bourg, egyetemi oktató, Faculty of Geosciences and Environment, University of Lausanne; Floran Augagneur, egyetemi otk Philosophy of Ecology, Institute of Political Studies, Párizs.)

“Valószínűleg a legmélyebb egyetértés övezi tudósok között azt a megállapítást, miszerint a hanyatló civilizációkat növekvő önhittség és túlzott önbizalom jellemezte: a hit abban, hogy a képességeik megannyi megpróbáltatás után mindig kiállják az újabb próbát, és a gyengeség erősödő jeleit, mint valamiféle pesszimizmust pedig figyelmen kívül lehet hagyni.” (Jeremy Grantham, befektető, a Grantham, Mayo, van Otterloo, a világ egyik legnagyobb befektetési alapjának társalapítója)

“A rendszerek gyakran tovább kitartanak, mint gondolnánk, azonban az összeomlásuk végül sokkal gyorsabban következik be, mint ahogyan azt elképzeljük.” (Ken Rogoff, a Nemzetközi Valutaalap korábbi vezető közgazdásza)

A fenti idézetek forrása: Pablo Servigne, Raphaël Stevens: Comment tout peut s’effondrer: Petit manuel de collapsologie à l’usage des générations présentes © Éditions du Seuil, 2015. Angol kiadás: Polity Press, 2020. [“Hogyan omolhat össze minden: összeomlás-tani kézikönyv a jelen generációi számára”]

E könyvről pedig hamarosan bővebben is...

A világgazdaság térképe épp teljes újrakeverés alatt áll: a nagy győztes egyelőre a bizonytalanság

“A Trump által indított kereskedelmi háborúk és legújabban a Covid-19 gyökeresen felforgatja a világkereskedelmet, ahogyan azt ma ismerjük”

(Edward Alden: Trump’s Trade Wars, and Now COVID-19, Are Unraveling Trade as We Know It, World Politics Review, 2020. augusztus 18.)

“A világgazdaság térképe épp teljes újrakeverés alatt áll, és elég sokféle jóslat létezik arra vonatkozóan, hogy a térkép egyes darabjai végül hol fognak kikötni. ...

A nagy győztes egyelőre a bizonytalanság. Egy olyan világból, amelyben a cégek és fogyasztóik ismerték a világkereskedelem szabályait, elmozdultunk egy olyan irányba, ahol a döntések teli vannak  kockázattal. Korunkban, a gazdasági vagy fogyasztói trendek szokásos velejáróinak számító bizonytalanságok mellett, a gazdasági társaságok olyan extra politikai, jogi és egészségügyi bizonytalanságokkal szembesülnek, amelyek elkerülhetetlenül csökkentik a kockázatvállalást, letörik a beruházási hajlandóságot és káros hatással vannak a gazdasági növekedésre. ...

Az 1930-as évek “döntsd nyomorúságba a szomszédodat” szellemében megszületett intézkedései - mikor a világ vezető gazdaságai egymással versenyezve vezettek be a másikat diszkrimináló vámokat és értékelték le valutájukat, azon felszínes reményben, hogy ezzel időleges versenyelőnyhöz jutnak - elmélyítette a Nagy gazdasági világválságot és megmutatta a korlátok nélküli gazdasági nacionalizmus veszélyeit. 1929-től 1932-ig az iparosodott országok közötti kereskedelemben több mint 30 százalékos csökkenést következett be. ...

Részben e problémák kezelése érdekében a 2. világháború után kiépült modern világkereskedelmi és pénzügyi rendszer ... megteremtette a feltételeket a kereskedelemhez és beruházásokhoz, azáltal, hogy példanélküli kiszámíthatóságot alkotott meg a világkereskedelem számára. ... a világkereskedelem 27-szeresére nőtt 1950 és 2008 között. ... Azonban az elmúlt évtizedben ez a folyamat megrekedt, először fokozatosan, majd drámaibb módon, Trump kereskedelmi háborújával, amely nem csupán Kína ellen irányult, hanem az USA szoros szövetségesei és kereskedelmi partnerei, mint például az Európai Unió, Kanada és Mexikó ellen is. ...

Jelenleg a koronavírus világjárvány még az eddigieknél is erősebben fékezi a világkereskedelmet. A Covid-19 által okozott gazdasági leállás a várakozások szerint ebben az évben 13-32 százalék közötti mértékben csökkenti a kereskedelmi volument. ...

A predátor kereskedelem-politika újraéledését tapasztalhatjuk, ami a gazdasági nacionalizmushoz való visszatéréshez vezet. ...

Amire a globális és a kisebb cégeknek egyaránt szükségük van, azonban valószínűleg nem fogják megkapni, az valamiféle eligazítás a jövő gazdasági rendjének szabályai vonatkozásában. ...

Ahogyan arra kereskedelmi háború és a világjárvány rámutatott, a régi rendszer törékeny volt. A hatékonyság és költségmegtakarítás keresése közben a globális gazdasági társaságok önmagukat és az általuk ellátott társadalmakat is túlságosan is kiszolgáltatott pozícióba juttatták. ...

A jelen pillanat globális gazdasági kihívása egy alkalmazkodóképesebb világ felé való fokozatos átalakulás levezénylése. Messze nem világos azonban, hogy az egyes kormányzatok felkészültek-e erre a feladatra.“

(A szerző a tekintélyes Council of Foreign Relations vezető munkatársa.)

“Nincs messze a következő világjárvány”

The next virus pandemic is not far away, David Crow, Financial Times, 2020. augusztus 6.

“Egy összeomlott, a koronavírusból való felépülésért küzdő világban egy új világjárvány megjelenése az emberiség maradékának elpusztításával fenyeget. Erről szól a Covid-21: a halálos vírus című, nem rég elkészült tv-film, amely azon fantáziál, hogy a következő évben egy új koronavírus fog megjelenni. Valószínűtlen, hogy az alacsony-költségvetésű film bármilyen Oscar-t nyerne, azonban számos tudós szerint a film alaptétele nincsen nagyon messze a valóságtól,” folytatja a Financial Times írása. “A Covid-19 világjárvány, amely a Sars és Mers járványokat követi, a harmadik olyan alkalom a századforduló óta, amikor a koronavírus denevérekről  a vélekedések szerint  átkerült az emberekre, mielőtt járvánnyá változott volna.”

A koronavírus vélhetően évszázadok óta jelen van a denevérekben, azonban csak a legutóbbi idők óta vált az állatokról emberekre terjedő betegségek egyik vezető okává, együtt más olyan betegségekkel, amelyek szintén állatokról terjedtek emberekre, mint példul a HIV, Ebola és Zika. 

A tudósok két trendet neveznek meg mindezek okaiként: “a gyors globalizációt és az emberiség könnyelmű interakcióját a természettel. Mindez azt jelenti, hogy a betegségek és járványok kitörése valószínűleg rendszeres jelenség lesz, mindaddig, amíg ezeket a trendeket nem tartjuk kordában vagy nem fordítjuk meg, figyelmeztetnek.”

“Aaron Bernstein, a Harvard University Klíma, Egészségügy- és Globális Környezet Központjának igazgatója szerint ezen okok közé tartozik az erdőirtás és a globális vadkereskedelem.” Ahogy fogalmaz: “Közös baktérium-medencében úszkálunk az állatokkal ... a dolgok kiugranak ebből a medencéből és rajtunk landolnak.”

“Joe Walston, az amerikai Wildlife Conservative Society alelnöke a vadállatokból készült termékek - pl. egzotikus ételek, szőrme és alternatív gyógyászat - szerepére is felhívta a figyelmet: korábban is voltak állatokról emberekre terjedő betegségeink, azonban ritkábban, hosszabb periódusokkal az egyes járvány-kitörések között. ... Most azonban a rendszeresség üteme növekszik. És növekedni is fog mindaddig, míg újragondoljuk az állatkereskedelemmel kapcsolatos szemléletünket.”

“Mindemellett ugyanakkor a globalizáció az, ami a betegségek kitörését világjárvánnyá tudja változtatni,” hangsúlyozza az írás: “a járványok tüzét a fenti okok lobbantják fel, azonban az olajat a tűzre az emberiség globalizációja jelenti, és a városok népsűrűségének növekedése,” mondja a fentebb idézett Aaron Bernstein. 

A cikk nagyon szemléletes példát hoz mindenre (egyúttal magyarázatként is arra, miért most okozott világjárványt a koronavírus: “Ötven évvel ezelőtt sokkal nehezebben terjedhetett volna a Covid-19 a világ többi részére [a kínai Vuhan városából]. A város polgárainak sem a forrásai, sem pedig a lehetőségei nem voltak meg az utazásra: a város repterét 1995-ben [!] építették, és a nemzetközi légiforgalom csak 2000-ben [!] indult.”

“Annak ismeretében, hogy az új vírusok milyen gyakorisággal jelennek meg és a klímaváltozás milyen hatást gyakorol az állati ökoszisztémára, nem túlzás kijelentenünk, hogy valószínűleg még több ilyesmivel lesz dolgunk,” jelentette ki Helena Gayle, az USA Járványügyi és Megelőzési Központjának volt kormányzati tisztviselője.”

“Pontosan ez történt a két világháború között...”

 “A világjárvány okozta gazdasági válság: A világgazdaság soha nem lesz már ugyanaz

(The Pandemic Depression. The Global Economy Will Never Be the Same, Carmen Reinhart, Vincent Reinhart, Foreign Affairs, 2020, szeptember/október, https://www.foreignaffairs.com/articles/united-states/2020-08-06/coronavirus-depression-global-economy)

A COVID-19 világjárvány olyan veszélyt jelent a világ népességére, amilyenre egy generáción belül legfeljebb egyszer kerül sor. Noha nem az első olyan járvány, amely világszerte elterjedt, azonban az első, amellyel szemben az egyes kormányok ilyen erőteljesen léptek fel. ... A 2008-ban kezdődött visszaesést ugyan ‘globális pénzügyi válságnak’ keresztelték el, azonban az valójában 11 fejlett gazdaság banki szektorának válsága volt. A kétszámjegyű kínai gazdasági növekedés és a magas alapanyagárak által támogatva a feljövőben lévő piacok egészen rugalmasan tudtak szembenézni a legutóbbi globális válság felfordulásával. A mostani gazdasági visszaesés esetében másról van szó. A megrázkódtatás közös jellege - az új koronavírus nem tiszteli az államhatárokat - a világ népességének nagyobb arányát taszította recesszióba, mint bármikor a Nagy gazdasági világválság óta. Ennek eredményeképpen a felépülés nem lesz olyan erőteljes vagy gyors, amilyen a visszaesés volt. És végsősoron a gazdasági zsugorodással szemben bevetett fiskális és monetáris megoldások inkább csak csökkentik, mintsem megszüntetik a gazdasági veszteségeket, meglehetősen elnyújtva azt az időszakot, mialatt a globális gazdaság visszakapaszkodik oda, ahol 2020 kezdetekor volt. ... a Világbank becslései szerint a világjárvány legalább 60 millió embert juttat extrém szegénységbe.   ... A Világbank legfrissebb elemzése szerint a világgazdaság 5.2 százalékot csökken 2020-ban. Az Egyesült Államok Bureau of Labor Statistics legújabb közlése szerint a legutóbbi hónap munkanélküliségi adatai voltak a legrosszabbak azóta, hogy az ügynökség 72 éve elkezdte ezeket az adatokat rögzíteni. ... A Bank of England figyelmeztetett, hogy az Egyesült Királyság ebben az évben fogja elszenvedni a legmeredekebb zuhanást a gazdasági output terén 1706 óta. [!] 

[...]

Más jelentősebb gazdasági válságok esetén a világgazdaságot érő csapások csupán részlegesek voltak. ... De ezúttal nem így van. Legutóbb a Nagy gazdasági világválság [1929-1933] idején fordult elő az, hogy minden motor leállt; az összeomlás most hasonlóan hirtelen és meredek lesz. A Világkereskedelmi Szervezet becslése szerint a világkereskedelem várhatóan 13 és 32 százalékos zuhanást fog elszenvedni 2020-ban. Ha a végső érték végül e két szélső érték közötti átlagon is majd el, 2020 a globalizáció szempontjából a legrosszabb év lesz a korai 1930-as évek óta. [...] 

... ez a válság akkor következett be, amikor a gazdasági alapok számos országban - beleértve a legszegényebbeket - már eleve gyengülőben voltak. ... Az ENSZ a közelmúltban arra figyelmeztetett, hogy a világ az elmúlt 50 év legrosszabb élelmezési válságával néz szembe. ... A globalizációt először a Trump-kormány hatalomra kerülése kapcsolta hátramenetbe. ... 

A történész Henry Adams szerint a politika a gyűlölet szisztematikus szervezéséről szól. Azok a szavazók, akik elvesztették a munkájukat, akik bezárták az üzleteiket, és kimerítették a tartalékaikat, haragosak. Nincsen garancia arra, hogy ezt a haragot a jelenlegi politikai osztály - vagy ha kiszavazzák őket, akkor az őket követők - produktív irányba fogják becsatornázni. A populista nacionalizmus hulláma gyakran erősödik akkor, amikor a gazdaság hanyatlik, vagyis a világközösségen belüli bizalmatlanság szinte bizonyosan növekedni fog. Ez fel fogja erősíteni a multilateralizmus hanyatlását és létrehozhat egy rosszindulatú spirált, a jövőbeli gazdasági kilátások további csökkentésével. Pontosan ez történt a két világháború között, amikor dominált a nacionalizmus és az egyes országok gazdasági problémáinak más országok kárára történő leküzdése.”

A szerzők:

Carmen Reinhart, Harvard Kennedy School, illetve a Világbank vezető közgazdásza

Vincent Reinhart, a Mellon befektetési cég vezető közgazdásza és makrogazdasági stratégája

“Miként indít be a klímaváltozás földrengést, cunamit és vulkánkitörést?“

Először egy részlet Bill McGuire, neves brit vulkanológus idén júliusban megjelent írásából: 

Is the climate worst case getting worse? - A legrosszabb klímaforgatókönyv egyre romlik?

“Nem ez az, amit a legtöbben hallani akarnak ebben a pillanatban, azonban a Covid-19 társadalmi és gazdasági hatása lágy szellő csupán ahhoz a hurrikánhoz képest, amelyet a globális felmelegedés és az ezzel járó klímaösszeomlás végső soron okozni fog. Bizonyos problémák, ha alapos vizsgálat alá vesszük őket, egyszerűen megszűnnek, vagy legalábbis nem látszanak már olyan súlyosnak, ahogyan kezdetben. Azonban nem ez a helyzet az antropogén [emberi tevékenység által okozott] globális felmelegedéssel. Minél többet tanulmányozzuk, ez a probléma annál nagyobbá válik, a következményei pedig annál rémületesebbé. [...] A lehangoló hírek áradata május végén indult, amikor a [brit] Met Office Hadley Research Centre publikálta a klímaösszeomlás várható következményeinek egy új szuperszámítógéppel készített elemzését. Az elemzések rávilágítottak arra, hogy Földünk klímája teljesen különbözik a harminc évvel ezelőttitől, és mindenhol az emberi tevékenység nyomai mutathatóak ki.”

Az idézett írás jelentőségét fokozza, hogy szerzője - aki egyébként az University College of London emeritus professzora, illetve korábban a Benfield UCL Hazard Research Centre igazgatója, és az Egyesült Királyság természeti katasztrófákkal foglalkozó munkacsoportjának tagja is volt - tollából néhány éve jelent meg könyv a következő címmel és témával: Waking the Giant. How a Changing Climate Triggers Earthquake, Tsunamis, and Volcanos (Az óriás felébresztése. Miként indít be a klímaváltozás földrengést, cunamit és vulkánkitörést?)

A könyv szerzője szerint - “a globális felmelegedés nem csupán pusztító hurrikánokat okozhat, hanem a földet is megrengetheti a lábunk alatt.” 

A klímaváltozás többféle módon váltja ki a címben említett hatást. Egyfelől nagymértékben megváltoztatja a föld felszínére, illetve a földköpenyre nehezedő nyomást, mégpedig egyfelől a tengerszint növekedésével (ez esetben nyilvánvalóan növekedni fog a súly), másfelől pedig a gleccserek olvadásával (ezáltal pedig csökkenni). Előbbi esetben az egyes tektonikus lemezek érintkezésében és egymással való találkozásában következik be változás a törésvonalaknál (mint tudjuk, e tektonikus lemezek egymással való kölcsönhatása, illetve az ennek eredményeképpen felhalmozódó, majd felszabaduló óriási energia okozza a földrengéseket). Egy óceáni tektonikus lemezre nehezedő extra nyomás hozzájárulhat ahhoz, hogy az nagyobb sebességgel tudjon egy szárazföldi tektonikus lemez alá csúszni, és ezáltal radikálisabb módon kerüljön sor az ütközési energia felhalmozódására és szükségszerűen felszabadulására - vagyis a földrengés bekövetkezésére is. A földfelszínre nehezedő tömeg csökkenésével, vagyis a gleccserek, illetve nagyobb jégtömeg olvadása esetén kétféle következménnyel számolhatunk. Egyrészt az adott terület emelkedni kezd, és amennyiben vulkanikus területről van szó - mint például Izland esetén -, az alatta lévő magma mennyisége is megnövekszik és ez a vulkáni aktivitás megnövekedéséhez, vagy akár vulkánkitöréshez is vezethet. Ugyancsak a jégtakaró olvadásának következménye a földfelszín instabillá válása és olyan nagyságrendű földcsuszamlások bekövetkezése, amelyek pedig - amennyiben a földcsuszamlás óceán- vagy tengerparti területen történik - óriási cunamikat eredeményezhetnek. Így a szerző példaként Grönlandot említi meg, amelynek olvadása a nyugat-európai partvidéket veszélyezteti cunamikkal. 

A szerző földtörténeti analógiákkal illusztrálja ezeket a forgatókönyveket. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás nem közvetlen kiváltója a földrengéseknek és vulkánkitöréseknek, hanem a már eleve instabil helyzeteket - amelyekből létezik bőven - képes beindítani (“trigger”). Ahogyan fogalmaz, ahhoz, hogy egy törésvonalnál bekövetkezzen a tektonikus lemezek egymásnak feszüléséből felhalmozódó energia kitörése, egy adott ponton akár egy “kézszorításnyi nyomásnövekedés” is elegendő lehet.

Globális adósságválság árnyékában

“A COVID-19 világjárvány tombolása közben több mint 100 alacsony- vagy közepes jövedelmű országnak kell visszafizetnie összesen 130 milliárd dollárnyi adósságot ebben az évben... A gazdasági tevékenység nagy részének felfüggesztése és a pénzügyi bevételek szabadesése miatt sok ország kénytelen lesz csődöt jelenteni. [...]

Latin-Amerika elveszett évtizedétől az 1980-as években a nem annyira régen történt görög válságig, nagyszámú olyan eset áll előttünk, amelyek arra emlékeztetnek, mi történik akkor, ha országok képtelenek az adósságaik törlesztésére. Egy globális adósságválság napjainkban milliókat fog munkanélküliségbe taszítani, és világszerte instabilitást és erőszakot fog gerjeszteni. Sokan fognak külföldön munkát keresni, potenciálisan túlterhelve a határőrizeti és bevándorlási rendszereket Európában és Észak-Amerikában. Egy újabb költséges migrációs válság el fogja terelni a figyelmet a klímaváltozás problémájával való szembenézés sürgős szükségességéről. Az ilyen humanitárius vészhelyzetek válnak az új normává. [...]

Az írás szerzői: 

Joseph E. Stiglitz, Nobel-díjas közgazdász, a Columbia Egyetem oktatója, a Világbank volt alelnöke és vezető közgazdásza.

Hamid Rashid, az ENSZ Department of Economic and Social Affairs Global Economic Monitoring vezetője

How to Prevent the Looming Sovereign-Debt Crisis by Joseph E. Stiglitz & Hamid Rashid - Project Syndicate