Egyetemes kontra nacionalista hatalmi koncepció: helyzetjelentés az USA-ból

"Az amerikai katolikus egyház Trump-féle fogságának vége"

Részletek Massimo Faggioli, katolikus történész La Croix katolikus lapban megjelent írásából: 

"Tudjuk, hogy a katolikus Joseph R. Bidenre hárul az a feladat, hogy elkezdje azon erkölcsi és fizikai sebek gyógyítását, amelyeket Donald J. Trump okozott az országnak, azzal, ahogyan a koronavírus-járvány és a globalizáció jelenleg is zajló válságát kezelte. Az amerikai elnöki pozíció nem csupán politikai, hanem erkölcsi és vallási aspektusokkal is rendelkező hivatal. És Joe Biden egy olyan időszakban foglalja el ezt a hivatat, amikor a politikai identitás kérdése teológiai és dogmatikai jelentéssel telítődött meg ebben az országban. 

A Biden-elnökség alatt a Vatikán és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok újrarendezésére lehet számítani, még ha vannak is bizonytalanságok egyes nemzetközi ügyekben. Azonban ennek az újrarendeződésnek egy mélyen megosztott egyházat kell tekintetben vennie az USA-ban és globálisan egyaránt. … 

Példátlan konfrontációra került sor a Trump-féle vezetés és a jelenlegi pápa között. Trump az amerikai katolikusok megosztására és legyőzésére tett kísérletet. Az elmúlt négy évben a Fehér Ház (bizonyos tisztviselőkön keresztül - pl. Steve Bannon és Pompeo) politikai kísérletet tett az egyház megosztására - Ferenc pápa ellen. … Azonban a megosztásra tett kísérlet kudarcot vallott. [A] konzervatív amerikaiak egy olyan katolicizmust kívántak volna, amely nem pusztán konzervatív vagy poszt-liberális, hanem nyíltan anti-liberális.  Modellnek nem II. János Pált vagy Joseph Ratzingert, hanem Orbán Viktort, a magyar miniszterelnököt és az ‘illiberális demokrácia’ önjelölt bajnokát tekintik. A Trump-féle Fehér Házhoz közelálló tisztviselők - mint Pompeo, Bannon és Newt Gingrich… - megpróbáltak szimpatizánsokat találni a Vatikánban, Olaszországban és Európában, hogy kialakíthassák az európai jobboldallal szövetséges újnacionalista katolicizmus hídfőállását. Kudarcot vallottak. Joe Bidennek köszönhetően a Demokrata Párt gyakrabban és meggyőzőbben használ olyan nyelvezetet 2020-ban, amelyet a vallásos szavazók is értettek. Azonban még hosszú út van hátra addig, míg elragadhatják a Republikánus Párttól a magukra aggatott ‘Isten pártja’ címkét."

Történelmi analógiák: az emberiség első globalizációs korszaka (és annak vége)

»A legtöbb történész mostanára adottnak tekinti, hogy az 1880-as évekre a határokon átívelő kapcsolatok olyan nagyságrendet értek el, hogy lehetséges volt egy integrált globális egységről beszélni. A például Japán és Korea által évszázadokon keresztül folytatott politikai elszigetelődésre immár gyakorlatilag nem volt lehetőség. A munkaerőpiac és a nyersanyag-árak politikai és földrajzi határokon átívelő módon hangolódtak össze. A kommunikációs hálózatok az egész világot átfogták és az egyidejűség érzését tették lehetővé. “Azon feltételek, melyek közepette élünk,” jelentette ki diadalmasan Sandford Flemming [a neves feltaláló] 1884-ben, “teljesen megváltoztak. [...] Az egész világ közvetlen szomszédságok és közeli kapcsolatok hálózatává zsugorodott.” Annak üteme és foka, ahogyan a különböző komponensek a globális egyidejűség ezen világává változtak eltérő volt; azonban ez a folyamat az első világháború kitörésének időpontjára minden társadalmat elért és a világ teljes területi átalakulását eredményezte.”«

Egy ilyen helyzetben köszöntött be az első világháború.

(Sebastian Conrad, What is Global History, Princeton University Press, 2016.)

Egykor és most: a wuppertali (Németország) függővasút, 1902-ben és 2015-ben.

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

Egy könyvajánló - a politikai történésekkel kapcsolatos fantáziánkat fejlesztendő. (Tobias Straumann: Adósság, válság és Hitler felemelkedése, Oxford University Press, 2019.)

Részlet a könyv bevezetőjéből: 

»1931. július 14-én Joseph Göbbels, a Német Nemzetiszocialista Párt berlini vezetője és propaganda-vezére ujjongott. “A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában,” írta naplójában. “A hitelezés elapadt. Brüning kancellár komoly problémákba szaladt bele. Az ország a csőd szélén tántorog. Kísérteties bizonyossággal közeledik a mi óránk és mi meg fogjuk azt ragadni. Brüning után mi következünk.”

Az I. rész azt mutatja be, hogy a legtöbb bankár, diplomata és politikus milyen lassan volt képes ráébredni a körülöttük zajló történések nagyságrendjére. A II. rész azokat a fordulópontokat veszi számba, amelyek révén megértették, mi forog kockán, és ezt követően megpróbálták a kényszerítő körülményeket kijátszani. A III. rész pedig a katasztrófa elhárításának végső kudarcával és a pénzügyi válság gyors elharapózásával foglalkozik. Egy szinte bibliai mértékű történésről van szó, amely bemutatja, milyen gyorsan csúszhat ki egy elsőre kezelhetőnek tűnő helyzet az ellenőrzés alól.«