"Elszabadul a pokol: a klímaváltozás a Pentagon szemszögéből"

A napokban jelent meg interjú egy amerikai szakmai - az USA nemzetbiztonsági köreihez közelálló - portálon az “Elszabadul a pokol: a klímaváltozás a Pentagon szemszögéből” című könyv szerzőjével. A szerző, Michael T. Klare az interjúban felhívja a figyelmet arra, hogy az amerikai védelmi minisztérium komolyan modellezi azokat a helyzeteket, amelyek során a klímaváltozás által okozott kihívások egyéb politikai-katonai konfliktusokkal párosulva teljes összeomláshoz vezetnek - ezt a helyzetet nevezik “a pokol elszabadulásának”. Klare szerint a Pentagon számára az elsőszámú katonai kihívást Kína és Oroszország jelenti. A klímaváltozás azonban olyan körülményeket képes teremteni, illetve olyan természeti katasztrófákat képes okozni, melyek nagymértékben megnehezítik az USA globális katonai manőverezéseit, ezzel felbátorítva a hatalmi versengésben résztvevő országokat, háborús eszkalációhoz vezetve. 

“[A Pentagon vezetői] látják, hogy ezek a hatások erősödni fognak. Minél messzebb néznek a jövőbe, annál inkább látják, hogy elsődleges feladatukat, az Oroszországgal és Kínával szembeni harcot aláássa és gátolja a klímaváltozás. Ezért nem hagyhatják azt figyelmen kívül. Inkább az Oroszországgal és Kínával való háborúra  készülnének, de látják, hogy ez a feladat egyre nehezebb lesz a klímaváltozás erősödésével.”

"A világ még intenzívebb és zuhanásszerű globális kihívásokkal fog szembesülni"

Részletek az USA Nemzeti Hírszerzési Tanácsa által a közelmúltban kiadott jelentésből, amely a világ előtt álló következő két évtized lehetséges forgatókönyveit vázolja fel (USA National Intelligence Council, Global Trends 2040: a More Contested World):

"Az elmúlt évben a Covid-19 járvány emlékeztette a világot saját törékenységére, és demonstrálta, milyen velejáró kockázatai is vannak a jelenlegi szintű kölcsönös egymásra utaltságnak. Az elkövetkező években és évtizedekben a világ még intenzívebb és zuhanásszerű globális kihívásokkal fog szembesülni, a betegségektől a klímaváltozásig, az új technológiák okozta zavarokig és pénzügyi válságokig. E kihívások ismétlődően próbának fogják alávetni a közösségek, államok és a nemzetközi rendszer tűrő- és alkalmazkodóképességét, gyakran legyőzve azokat. A létező és a jövőbeli kihívások, illetve az intézmények és rendszerek megfelelési képessége közötti fenyegető egyensúlyhiány valószínűleg növekedni fog és nagyobb versengést fog kiváltani minden szinten. 

E feszültebb világban a közösségek egyre inkább szétdarabolódnak, minthogy az emberek különböző, hozzájuk hasonlóan gondolkodó, már kialakult vagy újonnan meghatározóvá váló identitásokra alapuló csoportokba tömörülve keresnek biztonságot; … a nemzetközi rendszerben erősebbé válik a versengés - részben az előretörő Kína által támasztott kihívásoknak köszönhetően - és nagyobb a kockázata a konfliktusoknak, minthogy az államok és nem állami szereplők a hatalom új forrásaihoz folyamodnak és aláássák azokat a régóta fennálló normákat és intézményeket, amelyek viszonylagos stabilitást nyújtottak az elmúlt évtizedekben. […]

Ebben a versengőbb globális környezetben az államok közötti konfliktusok kockázata valószínűleg emelkedni fog, köszönhetően a technológiai újítások bevezetésének, a lehetséges célpontok, új konfliktuszónák és szereplők számbeli növekedésének, az egyre körülményesebb elrettentésnek, és az elfogadható normák gyengülésének vagy hiányának. Az elkövetkező két évtizedben a globális befolyásért folytatott küzdelem intenzitása valószínűleg a hidegháború óta a legmagasabb szintet fogja elérni. A szóban forgó hatalmi dinamika valószínűleg egy robbanékonyabb és konfrontatívabb geopolitikai környezetet fog eredményezni… Az államoknak rendkívül pusztító és pontos konvencionális és stratégiai fegyverekkel, a polgári és katonai infrastruktúrát támadó kiber-hadviseléssel és zűrzavart okozó dezinformációs környezettel kell szembesülniük." 

A közeljövő megakatasztrófái

A közelmúltban jelent meg egy interjú annak a könyvnek a szerzőjével, amely a huszonegyedik századi ún. megakatasztrófák veszélyére és az ezekre való felkészülés fontosságára hívja fel a figyelmet. A könyv szerzője Jeffrey Schlegelmilch, a világ élvonalába tartozó, amerikai Columbia Egyetem National Center for Disaster Preparedness elnevezésű központjának igazgatója. 

A szerző szerint az emberi civilizáció fejlődése nagymértékben fokozta az ún. megakatasztrófák bekövetkezésének esélyét. A szerzővel készített interjú bevezetése a következőképp fogalmaz: “Víz alá került városok. Élelmiszerhiány. Az elektromos gerincvezeték elleni támadások. Bioterrorizmus. Ideje felkészülnünk a holnap katasztrófáira.”

Megakatasztrófán a szerző azon nagyszabású katasztrófákat érti, amelyek társadalmakat megváltoztató hatással bírnak. Ilyesmire példa a középkori “Fekete halál” néven ismert járvány, amely Nyugat-Európa lakosságának mintegy harmadát - egyes becslések szerint ennél is többet - pusztította el. A megakatasztrófák tehát nem időleges hatással vannak a társadalmakra, hanem teljes mértékben megváltoztatják a történelem menetét. Korunk - a szerző szerint - annyiban különbözik a korábbi megakatasztrófáktól, hogy ilyesmire egyre nagyobb gyakorisággal kell számítanunk. E katasztrófák közé tartozik a klímaváltozás, a biológai természetű veszélyek, beleértve a bioterrorizmust és a járványokat, a kritikus infrastruktúra összeomlása, a kiberfenyegetések és a nukleáris konfliktus. Ez utóbbi kapcsán  a szerző hangsúlyozza, hogy ellentétesen a közvélekedéssel, a nukleáris fegyverek bevetése ma valószínűbb, mint bármikor korábban. Mindemellett hozzáteszi, hogy még az Egyesült Államok is teljes mértékben felkészületlen ezekre a katasztrófákra, ezért az általa vezetett intézet éppen ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében folytat tevékenységet.

Néhány sor a háborúról

Ian Mcewan írja a következőket a Black Dogs (Fekete kutyák) című, közvetlenül a második világháború után játszódó novellájában, miután a főszereplők tanúi annak, ahogyan egy világháborús emlékműre éppen az elesett katonák neveit vésik fel, miközben egy feketébe öltözött, halottsápadt nő, akinek a férje és két fiútestvére esett el a háborúban, mozdulatlanul és némán figyeli távolból az eseményt, hogy aztán egy idős ember, vélhetően az édesapja vezesse el onnan: 

“Ahogy ittak a vizespalackjukból, mellbevágta a felismerés, hogy a nemrég véget ért háború nem pusztán egy történelmi, geopolitikai esemény volt, hanem egy sokrétű valóság, a szinte véget nem érő személyes szomorúságoké, a határtalan gyászé, amely enyhülés nélkül oszlott szét az egyének között, akik mint a por fedték be a kontinenst, vagy mint a spórák, akik egyedi mivoltukban nem ismertek, és akik összességében olyan szomorúságot testesítettek meg, amelyet csupán elkezdeni felfogni sem lenne képes senki; egy olyan súlyt, amelyet csendben hordoznak százezrek, milliók, mint az a nő feketében, a férje és két bátyja miatt, mindegyik gyász egy egyedi, összetett, sikoltásba fojtott szerelmi történet, amely másképp is végződhetett volna. Úgy tűnt, mintha soha nem gondolkodott volna a háborún korábban, azon, hogy milyen árat kellett érte fizetni. Olyannyira elfoglalták a munkájával járó teendők, annak érdekében, hogy mindenben megfelelően járjon el, hogy a legtöbb amit látott, azok a háborús célok, a a győzelem, a halálesetek statisztikái, a pusztítások statisztikái és a háború utáni újjáépítés voltak. Első alkalommal érzékelte a katasztrófa méretét az érzések szempontjából - az összes egyedi és magányos halálesetet, az összes ezzel járó szomorúságot, melyek ugyanúgy egyediek és magányosak voltak, amelyek nem kaptak helyet a konferenciákon, a szalagcímekben, a történelemkönyvekben, amelyek csendben visszavonultak a lakóházakba, a konyhákba, a társ nélkül maradt ágyakba, és a halálra sebzett emlékekbe.” 

(Ian McEwan, Black Dogs, 1992.)

Újabb háborús konfliktuszóna kialakulóban: "drámai változások" az északi sarkvidéken

A CNN elemzésének összefoglalója: 

Oroszország példátlan katonai képességeket épít ki az északi sarkvidéken, és legújabb fegyvereit is teszteli a klímaváltozás miatt nemrégiben jégmentessé vált régióban. A CNN számára rendelkezésre bocsátott műholdfelvételek szerint folyamatos, intenzív katonai bázisépítés zajlik Oroszország északi sarkvidéki partvonalán, beleértve olyan földalatti hangárokat, amelyeket vélhetően új, high-tech fegyverek számára készítenek. Az ide telepített fegyverek és fegyverrendszerek között bombázók, támadó (pl. hajók és földi objektumok elleni rakétákkal is felszerelt) harci repülők, illetve új radarrendszerek is megtalálhatóak. Az említett, szintén lopakodó képességű harci repülők jelenlétét most először detektálták az északi sarkvidéken.

Nyugati katonai szakértők különösen komoly aggodalommal észlelték az egyik orosz “szuperfegyver,” a Poseidon 2M39 elnevezésű torpedó jelenlétét. A nukleáris meghajtású - tehát gyakorlatilag korlátlan hatótávolságú -, lopakodó - vagyis rendkívül nehezen észlelhető - torpedó, több megatonna robbanótöltetet hordoz és tervezői szerint képes például a parti őrséget kicselezve eljutni az USA partjaihoz, ahol becsapódásával óriási területeken teheti évtizedekre lakhatatlanná az adott partszakaszt. Az illetékes amerikai állami tisztviselő kijelentése szerint a Poseidont arra találták ki, hogy “radioaktív cunamival árassza el az Egyesült Államok parti városait.” Az északi sarkvidéken tesztelik a “Tsirkon” elnevezésű, a hangsebesség 6-7-szeresével haladó, hiperszonikus fegyvert is. (A hiperszonikus fegyverek a hangsebesség minimum ötszörösénél gyorsabban haladó, de akár a hangsebesség tízszeresét is elérő, haladás közben irányítható, jelenleg gyakorlatilag elháríthatatlan fegyverek.)

Egy amerikai külügyi tisztviselő szerint “Világos orosz katonai kihívással állunk szemben az északi sarkvidéken… Az orosz katonai fejlesztésnek nyilvánvaló következményei vannak az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságára nézve, nem utolsósorban azért, mert lehetőséget teremt az orosz katonai erő kiterjesztésére az Észak-Atlanti régióban.” 

Noha az említett orosz katonai fejlesztések orosz területen zajlanak, az amerikai szakértői vélemények szerint ezeket a képességeket a hamarosan teljesen jégmentessé váló sarkvidék feletti ellenőrzés megszerzésére lehet felhasználni. A klímavészhelyzet előre nem sejtett gyorsasággal semmisítette meg Oroszország számos, jégből képződött természetes védelmi vonalát északon. Az előbb említett amerikai külügyminisztériumi tisztviselő szerint az olvadás gyorsabb, mint ahogyan azt a szakértők előre jelezték néhány évvel ezelőtt: “Drámai változások zajlanak le a következő évtizedekben a fizikai megközelíthetőség és védhetőség szempontjából.” 

Amerikai szakértők aggodalmukat fejezték ki annak kapcsán is, hogy Oroszország ki akarja terjeszteni befolyását az ún. Északi tengeri útvonalra is, amely ezen a területen haladna át.  A kérdésnek azért van óriási jelentősége, mert ez az útvonal - amennyiben az olvadásnak köszönhetően hamarosan szabaddá válik - gyakorlatilag megfelezi azt a távolságot, amelyen jelenleg Ázsiából a kereskedelmi hajók eljutnak Európába a Szuezi-csatornán keresztül. Még praktikusabban: az új útvonal megnyílása átalakítja a globális kereskedelmi hajózást és ezzel együtt a globálisan szállított termékek 90+ százalékának (!) kereskedelmi útvonalát is. Oroszország például arra törekszik, hogy engedélyhez kösse az Északi tengeri útvonalon való hajózást, ezzel kész tények elé állítva a nemzetközi közösséget. A terület birtoklásával kapcsolatos feszültségeket tovább erősíti a tengerfenéken található nyersanyagok feletti ellenőrzés megszerzése körüli konfliktus is. 

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint az orosz “északi sarkvidéki katonai vállalkozásnak … nincsen példája sem a szovjet, sem pedig a modern orosz történelemben.”

“A válság európai háborúvá vagy akár világháborúvá is eszkalálódhat”

“Ukrajna megtámadása a normandiai partraszállás forgatókönyvét követheti” címmel jelent meg interjú Pavel Felgengauer neves orosz biztonságpolitikai szakértővel a Rosbalt szentpétervári székhelyű hírügynökség orosz nyelvű portálján. Az alábbiakban az interjúból következnek kivonatos részletek.

« Miközben számos területen éleződik a konfliktus Oroszország, illetve Ukrajna és a Nyugat között, Moszkva egy hónapon belül készen fog állni arra, hogy megtámadja Ukrajnát, ami egy európai vagy akár világháborúvá is eszkalálódhat. A kérdésre, miszerint miért van erre Oroszországnak szüksége, az elemző a következőt válaszolja: “Ezt kérdezze a pszichoanalitikustól. A tény az, hogy egy hónapon belül kitörhet a háború.” Noha az elemző minderről csak feltételes módban beszél, azonban hozzáteszi, hogy májusra minden készen fog ehhez állni, “a döntés ezzel kapcsolatban már megszületett.” 

A helyzet nagy iramban romlik. “A normál média ezek közül sok mindenre nem fordít figyelmet, azonban nagyon rossz jeleknek lehetünk szemtanúi.” Március 21-én három nagy partraszálláshoz használt hajó haladt át egy korvett [hadihajó] kíséretében a La Manche-csatornán át a Balti-tengerről dél felé. Összesen tíz ilyen harci egység fog rendelkezésre állni, emellett pedig légideszant alakulatok is. Két hadosztályról beszélhetünk [ez több tízezer katonát jelent], beleértve a légierőt is. “Egy valóságos ‘normandiai partraszállás’ orosz kiadásban.” A helyszín Ukrajna Nikolajev és Ogyessza közötti Fekete-tengeri partvidéke, az ország stratégiailag kiemelt fontosság területe. Sokak szerint Ukrajna sokkal felkészültebb ma, mint volt 2014-ben, azonban nem veszik figyelembe, hogy ez Oroszországról is elmondható. Oroszország “elsöprő minőségi és mennyiségi fölénnyel rendelkezik,’ és felszámolt minden ellenállást a Donbassz-régióban. Komoly esély van arra is, hogy az orosz hadsereg tankok segítségével fog a Krímből ukrán területre törni, így az előbb említett partraszállás és e lépés segítségével akár létrehozhatják Novorossziját is [vagyis egy orosz fennhatóságú vagy befolyás alatt álló önálló országot Ukrajna területén]. Az előrenyomulás akár a román határig is tarthat, annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatot hozzanak létre az itt lévő Dnyeper Menti Köztársaság és orosz fennhatóságú területek között. 

A szakértő szerint nem világos, mi lesz a Nyugat válasza, ugyanis a nyugati vezetők megosztottak: vannak akik szerint túlságosan kockázatos egy Oroszországgal szembeni katonai művelet, mások viszont támogatnák egy nyílt konfliktus felvállalását. Felgengauer egyetlen jó hírrel szolgál: tekintettel arra, hogy Oroszország nagy erőket csoportosít át a Balti-tenger térségéből Ukrajna irányába, a Baltikumban nem kell orosz katonai támadással számolnunk - legalábbis egyelőre. »

Egy "mindenki mindenki ellen" háború árnyékában

Putyin "mindenki mindenki ellen" háborúra figyelmeztet, amennyiben a feszültségeket nem sikerül feloldani

A CNBC beszámolója alapján. 

Vlagyimir Putyin elnök a Világgazdasági Fórum e héten zajlott ülésén figyelmeztetett, hogy a koronavírus járvány súlyosbította a már eleve létező globális problémákat és egyensúlyhiányokat, amelyek olyan szintig romolhatnak, amikor már a "mindenki mindenki elleni háború köszönt ránk." Putyin szakértőkre hivatkozott, akik szerint a globális helyzet az 1920 és 1930-as évekkel mutat párhuzamot, "a rendszerszintű kihívások és potenciális fenyegetések terén." Mindezen kihívások törvényszerű hatást gyakorolnak a nemzetközi kapcsolatokra is, azokat kevésbé stabillá és kevésbé kiszámíthatóvá teszik Szavai szerint "a 20. században a hasonló problémák megoldásának elmulasztása, illetve az arra való képtelenség a katasztrofális második világháborúhoz vezetett." Noha az orosz elnök reményét fejezte ki, hogy egy hasonló konfliktus nem fog újra megtörténni, "mert az a civilizációnk végét jelentené," nyomatékosította, hogy "a jelenlegi helyzet kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen módon alakulhat," ha nem sikerül változtatni. "És meg van az esélye annak, hogy bekövetkezik a globális fejlődés tényleges összeomlása, amely egy mindenki mindenki elleni háborút eredményezhet."

Megjegyzés: Putyin mindezzel gyakorlatilag nem tett mást, mint  az általa is kritizált globális színpad egyik szereplőjeként elismételte azon szakértők szavait, akik már évekkel korábban felhívták e problémákra a figyelmet. Az általa is előrevetített "mindenki mindenki ellen" háború potenciális hadviselő feleként szavai természetesen más súllyal esnek a latba. 

Alább egy válogatás csak ezen a blogon megjelent, ilyen tartalmú posztokból:

“Pontosan ez történt a két világháború között...”

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

“Az utolsó évszázadunk”?

“Többet hallgassunk szerencsétlenségekről szóló próféciákat, mint boldog jövőről szólókat”

“Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?”

A nukleáris katasztrófa kockázatának fokozódásáról - könyvajánló

“Hogyan omolhat össze minden?”

A járványtól a háborúig?

“Ne számíts arra, hogy a vakcina megmenti a világgazdaságot”

“A világjárvány aláássa a nemzetközi rendet”

“Az összeomlás végül sokkal gyorsabban következik be, mint ahogyan azt elképzeljük”

A világgazdaság térképe épp teljes újrakeverés alatt áll: a nagy győztes egyelőre a bizonytalanság 

Globális adósságválság árnyékában

“Globális ébresztő”

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

Egy könyvajánló - a politikai történésekkel kapcsolatos fantáziánkat fejlesztendő. (Tobias Straumann: Adósság, válság és Hitler felemelkedése, Oxford University Press, 2019.)

Részlet a könyv bevezetőjéből: 

»1931. július 14-én Joseph Göbbels, a Német Nemzetiszocialista Párt berlini vezetője és propaganda-vezére ujjongott. “A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában,” írta naplójában. “A hitelezés elapadt. Brüning kancellár komoly problémákba szaladt bele. Az ország a csőd szélén tántorog. Kísérteties bizonyossággal közeledik a mi óránk és mi meg fogjuk azt ragadni. Brüning után mi következünk.”

Az I. rész azt mutatja be, hogy a legtöbb bankár, diplomata és politikus milyen lassan volt képes ráébredni a körülöttük zajló történések nagyságrendjére. A II. rész azokat a fordulópontokat veszi számba, amelyek révén megértették, mi forog kockán, és ezt követően megpróbálták a kényszerítő körülményeket kijátszani. A III. rész pedig a katasztrófa elhárításának végső kudarcával és a pénzügyi válság gyors elharapózásával foglalkozik. Egy szinte bibliai mértékű történésről van szó, amely bemutatja, milyen gyorsan csúszhat ki egy elsőre kezelhetőnek tűnő helyzet az ellenőrzés alól.«

“Trump lángra lobbanthatja a világot,” a “német Trump”

Függetlenül attól, végül mi lesz az alábbi hírekben foglaltak végkifejlete, jellemző pillanatképeknek tekinthetőek 2020. év végéről:

Haaretz, 2020. november 27. 

“Trump felperzselt földet hagyhat maga után. Netanyahu boldogan kölcsönöz számára egy öngyújtót. 

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke számára még több, mint egy hónap van hátra, mielőtt távozik, és távozás közben lángra lobbanthatja a világot. Úgy tűnik, a tűzvész elindításához a gyufásdobozban található összes gyufát meg akarja gyújtani. A mellette álló Benjamin Netanyahu [izraeli] miniszterelnök boldogan kölcsönözne számára egy öngyújtót. …

Most tehát csupán a következő két forgatókönyvben reménykedhetünk: az irániak inkább megvárják Joe Biden beiktatását, ahelyett, hogy bosszút álljanak, vagy Trump kifogy a gyufákból.

Az Iránnal való súlyos eszkaláció, a világjárvány csúcspontján, egy szenvedő gazdasággal a háttérben, és egy olyan miniszterelnökkel, akire bírósági eljárás vár, miközben hajlamos arra, hogy kizárja a döntéshozatalból a védelmi- és külügyminiszterét, túlságosan is rémisztő forgatókönyv.”

Politico, 2020. november 27.

“Ismerje meg a német Donald Trumpot

A keményvonalas konzervatív Friedrich Merz bejelentkezik a CDU [német kormánypárt] vezetéséért.

A párt delegáltjai várhatóan januárban választják meg a CDU új vezetőjét három jelölt közül. A győztes vélhetően a párt kancellárjelöltje lesz, és feltételezve, hogy a CDU és bajor testvérpártja megtartják vezető pozíciójukat, Németország kancellárja is. …

Merz jóval vetélytársai előtt áll a közvéleménykutatásokban. … Az e hónapban közölt adatok szerint Merz 26 százalékon áll, az utána következő Röttgen 10.6, Laschet pedig 8.1 százalékot kapna. A még hivatalosan el sem indult német egészségügy-miniszter 23 százalékos támogatottságot tudhat magáénak. …

Merz győzelme katasztrófa lenne, figyelmeztetett a pártvezetéshez közelálló párttisztviselő. … ‘Mindenben maga akar dönteni,’ mondta róla egy korábbi beosztottja, kiegészítve azzal, hogy mindig is arra hajlott, hogy figyelmen kívül hagyja másik tanácsát. 

Ugyanakkor Merkel húsz éve tartó, konszenzusra törekvő, sziszifuszi stílusa után sokan a CDU-ban Merz belemenős megközelítésére vágynak. Az egyetlen kérdés az, vajon Németország kész-e együttélni ennek következményeivel. 

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

Henry Kissinger, az USA volt külügyminiszterének kijelentései a Bloomberg New Economic Forum rendezvényen (“Kissinger Warns Biden of U.S.-China Catastrophe on Scale of WWI”, Bloomberg, 2020, november 16.)

»“Amerika és Kína egyre inkább a konfrontáció felé sodródik, és a diplomáciai tevékenységüket konfrontatív módon űzik. … Amennyiben nincsen alapja valamiféle kooperatív együttműködésnek, a világ az Első világháborúhoz hasonló katasztrófába fog siklani.” … A jelenleg rendelkezésre álló katonai technológiák egy ilyen válságot “még nehezebben kontrollálhatóvá tesznek, mint a korábbi korszakokban. … Fennáll a veszélye annak, hogy bekövetkezik egy válság, amely túl fog menni a puszta retorikán és katonai konfliktusba torkollik. … A Covid-járvány, amelyet az egyes országok leginkább külön-külön próbáltak kézben tartani, noha a hosszú távú megoldás globális összefogással érhető csak el, tanulságos figyelmeztetést hordoz számunkra.”«

“Menjenek haza és aludjanak nyugodtan!”

Walter Benjamin, a neves német-zsidó filozófus figyelmeztetett 1940-ben megjelent “A történelem fogalmáról” című munkájában arra, hogy immár “a kivételes állapot, amelyben élünk nem a kivétel, hanem a szabály.” Benjamin a kivételes jelzővel azt a korszakot illette, amely szerinte még az első világháborúval kezdődött, majd Németország ún. Weimari Alkotmányának de facto felfüggesztésével folytatódott Adolf Hitler által, 1933-ban (az alkotmányosság látszatának fenntartása mellett), és aztán az 1940-ben már folyó világháborúba torkollott. (Benjamin a nácik elől menekülve öngyilkosságot követett el még ugyanebben az évben.) Benjamin szavai arra próbáltak inteni, hogy amikor a kivétel válik szabállyá, nem érdemes az addig bevettnek tekintett szabályok - illetve úgy általában: szabályok - szerint elemezni a történések várható menetét. Sajnos megkésve, hiszen Neville Chamberlain brit miniszterelnök még lelkesen, a tömegek üdvrivalgása közepette jelentette be 1938 szeptemberében - egy évvel a második világháború kitörése előtt - a következő mondatokat, Hitlerrel folytatott tárgyalásáról hazaérkezvén: “A csehszlovák probléma rendezése, amelyet most végrehajtottunk, nézetem szerint csak az előjátéka egy átfogóbb rendezésnek, amelyben egész Európa békét találhat. ... Hiszem, hogy ez békét jelent korunk számára.” “Menjenek haza és aludjanak nyugodtan.” 

“Attól félek, hogy a jelen megismétli a múltat” - az 1933-szindróma

A napokban Ferenc pápa, a hivatalos látogatáson lévő spanyol miniszterelnök és delegációja számára mondott beszédében szokatlanul erőteljes kijelentést tett, amikor egyrészt arra figyelmeztetett, hogy az 1929-es nagy gazdasági világválságnál is nagyobb válság várhat ránk, másrészt pedig ebben az összefüggésben felhívta a figyelmet egy idén nyáron megjelent könyv különösen fontos aktualitására, kijelentve, hogy a könyvben foglalt történelmi analógiák veszélye fenyegeti a világot. 

A könyv címe - és ettől válik a pápai “könyvajánló” különösen jelentőssé: “Az 1933-szindróma.” Az évszám Adolf Hitler hatalomra jutásának évére utal, a könyv pedig arról szól, mennyire mély analógia áll fenn korunk és azon korszak között, amikor a világ tudattalanul menetelt a II. világháború katasztrófájába; amikor  nem sejtette senki, még az adott napon sem, hogy Hitler lesz Németország vezetője, azt pedig különösen nem, hogy ez a hatalom sokáig fog tartani és az emberiség történetének egyik legnagyobb tragédiájához vezet. 

Az alábbiakban néhány mondat a könyv bevezető oldalairól: 

“E ponton tartozom egy magyarázattal, miért is született meg ez a könyv. Egy ideje már nehezen múlik el nap anélkül, hogy a hírek ne keltsenek bennem egy kellemetlen déjà vu érzést. Olvasom a sajtót, nézem a hírműsorokat, olykor csüngök a beszélgető-műsorokon, hallgatom, amit az emberek mondanak egymásnak a bárban vagy a buszon, és az a benyomásom van, hogy ezt már egyszer olvastam, már láttam, már hallottam. Csak egy teljesen különböző korszakban és máshol. … Ez egy másik történet volt, ismétlem folyamatosan magamnak. Egy olyan rémálom, amelyből mindig is próbáltunk fájdalmasan felébredni. És még úgy is tűnt, hogy sikerült. Próbálom nyugtatni magamat azzal a Marx által népszerűvé tett mondással, miszerint a történelem mindig megismétli önmagát: ami először tragédia, másodszor komédia. De mi van, ha most nem ez fog történni? Ha a sorrend megcserélődik, először komédia és utána tragédia? Mi van, ha megismétlődik, azonban mindkétszer tragédiaként? (Ez nem volna szokatlan, mi több, ez a legvalószínűbb végkifejlet: az I. világháborút követően csak húsz év telt el a másodikig.) A múlt rémálmai a jövőt rugdalják. És mi van akkor, ha egy rémálom, amelyből már egy ideje felébredtünk, amelyre már alig-alig emlékszünk, váratlanul elkezd rugdalni, mint egy öszvér, halálos rúgások záporát zúdítva ránk? … Attól félek, hogy a jelen megismétli a múltat, öntudatlanul, akaratlanul, talán anélkül, hogy mindez bárkinek is feltűnne. Ezért kezdtem el analógiákat keresni.”

“Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?”

A Foreign Affairs külügyi folyóirat legfrissebb számának címlapja, nagyon szemléletes illusztrációval, és az alábbi tematikus címmel: 

“Mit nem veszünk észre? A következő katasztrófa előrejelzése”

A lapban az alábbi - nem éppen optimista összképet sugárzó - tanulmányok olvashatóak:

- Hogyan gondolkodjunk megfelelően a jövőről?

- Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?

- A valódi kiberfenyegetés elhárítása

- A klímaváltozás következő veszélyes fázisa
- Az érkező vihar: a nagyhatalmak közötti háborúzás visszatérése
- Kapitalizmus a világjárvány után
- Kína szerint az USA veszítésben van - Washingtonnak meg kell mutatnia, hogy Peking téved
- Az elvadult szuperhatalom - miért lehet a jelenlegi egy illiberális amerikai évszázad
- A nemzetbiztonsági leszámolás - hogyan gondolkodik Washington a hatalomról

A nukleáris katasztrófa kockázatának fokozódásáról - könyvajánló

“Miként kezelhető a nukleáris fenyegetés kockázata?”

    Robert S. Litvak, Managing Nuclear Risks, Wilson Center 2020.

“Az emberiség három katasztrofális, ha nem egyenesen a létezését veszélyeztető fenyegetéssel néz szembe: a világjárvánnyal, a klímaváltozással és a nukleáris háborúval. 2020-ban a koronavírus (COVID-19) világjárvány globális leállást idézett elő, míg a klímaváltozás hírnökei a példátlanul extrém időjárásban, a bozóttüzekben és a sarkvidékek olvadásában jelentkeztek. Ezzel szemben a nukleáris fenyegetés nem kelt hasonló figyelmet, mivel nem befolyásolja mindennapi életvitelünket. Azonban egy nukleáris fegyver alkalmazása teljesen új helyzetet teremtene az egész világ számára - és ennek kockázata a kubai rakétaválság óta most emelkedett a legmagasabb szintre.” (Részlet a könyvismertetőből.)

• Robert S. Litvak, a könyv szerzője egyebek mellett a tekintélyes washingtoni agytröszt, a Woodrow Wilson International Center for Scholars alelnöke, illetve az intézet nemzetközi biztonsági tanulmányokkal foglalkozó igazgatója, emellett az Egyesült Államok-beli Los Alamos National Laboratory (a világ egyik legnagyobb tudományos és technikai kutatóközpontja, egyebek mellett itt fejlesztették ki az első atombombát is és sok egyéb mellett jelenleg is a nukleáris kutatás képezi egyik fő tevékenységi körüket) tanácsadója, korábban pedig Bill Clinton amerikai elnök Nemzetbiztonsági Tanácsának nukleáris non-proliferációval foglalkozó igazgatója. 

A járványtól a háborúig?

Niall Ferguson, neves brit történész (a világhírű Harvard, Oxford, Standford egyetemek oktatója-kutatója) napokban tartott előadást a genfi Graduate Institute of International Studies and Development szervezésében az első világháború időszaka és a jelenlegi világjárvány időszakának hasonlóságairól. Ferguson szerint figyelemreméltó hasonlóságok állnak fent a két korszak között. A történész arra mutatott rá, hogy mindkét korszak kapcsán az alábbi három fázis követte egymást: 

1. egy nagyon valószínűnek tekintett, nyilvánvalónak tűnő és veszélyes probléma (ezt a szakirodalom “szürke orrszarvúnak” nevezi) - 
2. először “fekete hattyúvá,” vagyis korlátozott tapasztalataink hátterén teljesen valószínűtlenné válik, 
3. majd ez a “fekete hattyú” egy olyan jelenséggé - ún. “sárkány királlyá” - alakul át, amely következményeit tekintve messze túlmutat önmagán. 

A fentieknek megfelelően, az első világháború bekövetkezésére számos korábbi előrejelzés figyelmeztetett (“szürke orrszarvú”) de mire bekövetkezett, mindenkit meglepetésként ért (“fekete hattyú”). Ugyanez történt a jelenlegi járvánnyal, melyhez hasonló esemény bekövetkezését jóval korábban, számos alkalommal jelezték szakértők és szakmai intézetek, azonban a járvány kitörése mégis mindenkit felkészületlenül ért. (Ferguson beszámolt arról is, hogy a  Világgazdasági Fórum 2020 januárjában tartott davosi összejövetelén kizárólag a klímaváltozásról volt szó, a járványról egyetlen szó sem esett, pedig akkor már tudható volt, hogy Kínában milyen válságot idézett elő.) Majd a világháború olyan kataklizmához vezetett, amely magán a háborún jóval túlmutató földindulást eredményezett (“sárkány király”): pl. a spanyolinfluenza terjedése nagymértékben a háborús körülményeknek volt köszönhető, és becslések szerint a háború halálos áldozatainak 5-8-szorosát eredményezte; vagy, a háború által elindított társadalmi és gazdasági felfordulás adott lökést a szélsőjobboldali-fasiszta és nacionalista, illetve kommunista mozgalmaknak, amelyek végül közvetlenül járultak hozzá a  különböző népirtásokhoz és a második világháború borzalmaihoz. Ehhez hasonlóan, Ferguson nem önmagában a jelenlegi járvány halálozási arányaiban látja a járvány jelentőségét, hanem a járvány által elindított negatív gazdasági, politika, geopolitikai és társadalmi következményekben. E következmények - hasonlóan az első világháborút követő időszakhoz - a nacionalista bezárkózást erősítik a globalizációval szemben, és végső soron - szól Ferguson figyelmeztetése - egy valódi (tehát nem hideg-, hanem forró háború) bekövetkezési esélyeit növelik. (A történész szerint például az USA és Kína közötti konfliktus vezethet ilyen háborúhoz, és a Tajvan körüli vita szolgálhat a fegyveres konfliktus közvetlen kirobbantójaként. detonátorként.) 

Tehát - szól Ferguson konklúziója - a jelenlegi világjárvány időszaka fordítottan analóg az első világháború időszakával: akkor egy “forró háborút” követett egy világjárvány (a spanyolinfluenza), most várhatóan egy világjárványt fog követni egy forró (tényleges) háború.

Amerikai repülőgép-anyahajók a Dél-kínai tengeren

A Dél-kínai tenger térségében egyre fokozódó USA-Kína konfliktus katonai vonatkozásai kapcsán jelent meg érdekes, a konfliktus globális következményeit is feszegető, meglehetősen aggodalommal teli hangnemet megütő írás a Foreign Policy-ben:

“‘Kína minden fronton nyomul,’ mondta egy másik volt védelmi tisztviselő - aki névtelenséget kért, hogy nyíltan fogalmazhasson - a Foreign Policy számára. ‘Egy bizonyos ponton aggodalommal tölt el, hogy a gát át fog szakadni valahol. Ez az egész ki fog csúszni minden kontrol alól.”

https://foreignpolicy.com/2020/07/09/us-carriers-south-china-sea-sending-message-ronald-reagan-nimitz/