“Trump lángra lobbanthatja a világot,” a “német Trump”

Függetlenül attól, végül mi lesz az alábbi hírekben foglaltak végkifejlete, jellemző pillanatképeknek tekinthetőek 2020. év végéről:

Haaretz, 2020. november 27. 

“Trump felperzselt földet hagyhat maga után. Netanyahu boldogan kölcsönöz számára egy öngyújtót. 

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke számára még több, mint egy hónap van hátra, mielőtt távozik, és távozás közben lángra lobbanthatja a világot. Úgy tűnik, a tűzvész elindításához a gyufásdobozban található összes gyufát meg akarja gyújtani. A mellette álló Benjamin Netanyahu [izraeli] miniszterelnök boldogan kölcsönözne számára egy öngyújtót. …

Most tehát csupán a következő két forgatókönyvben reménykedhetünk: az irániak inkább megvárják Joe Biden beiktatását, ahelyett, hogy bosszút álljanak, vagy Trump kifogy a gyufákból.

Az Iránnal való súlyos eszkaláció, a világjárvány csúcspontján, egy szenvedő gazdasággal a háttérben, és egy olyan miniszterelnökkel, akire bírósági eljárás vár, miközben hajlamos arra, hogy kizárja a döntéshozatalból a védelmi- és külügyminiszterét, túlságosan is rémisztő forgatókönyv.”

Politico, 2020. november 27.

“Ismerje meg a német Donald Trumpot

A keményvonalas konzervatív Friedrich Merz bejelentkezik a CDU [német kormánypárt] vezetéséért.

A párt delegáltjai várhatóan januárban választják meg a CDU új vezetőjét három jelölt közül. A győztes vélhetően a párt kancellárjelöltje lesz, és feltételezve, hogy a CDU és bajor testvérpártja megtartják vezető pozíciójukat, Németország kancellárja is. …

Merz jóval vetélytársai előtt áll a közvéleménykutatásokban. … Az e hónapban közölt adatok szerint Merz 26 százalékon áll, az utána következő Röttgen 10.6, Laschet pedig 8.1 százalékot kapna. A még hivatalosan el sem indult német egészségügy-miniszter 23 százalékos támogatottságot tudhat magáénak. …

Merz győzelme katasztrófa lenne, figyelmeztetett a pártvezetéshez közelálló párttisztviselő. … ‘Mindenben maga akar dönteni,’ mondta róla egy korábbi beosztottja, kiegészítve azzal, hogy mindig is arra hajlott, hogy figyelmen kívül hagyja másik tanácsát. 

Ugyanakkor Merkel húsz éve tartó, konszenzusra törekvő, sziszifuszi stílusa után sokan a CDU-ban Merz belemenős megközelítésére vágynak. Az egyetlen kérdés az, vajon Németország kész-e együttélni ennek következményeivel. 

“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

A Princeton Egyetem Globális Rendszerkockázatok kezdeményezésének rendezvénye (2020. december 4-5.)

A világhírű egyetem keretein belül működő program a rendszerszintű összeomlások minél mélyebb megértése érdekében folytat történelmi kutatásokat. A kutatások keretében a korábbi történelmi korszakok összeomlásainak mintáit kívánják feltérképezni, abban a reményben, hogy sikerül ezek segítségével a jövőbeli összeomlásokat modellezni. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a rendszeresek, mechanizmusok, dinamikák és a civilizációk legalapvetőbb dimenziói (élelem, víz, egészségügy, járvány, kereskedelem, szállítás, politika, béke, biztonság és a technológiákra való támaszkodás) sok tekintetben ugyanazok ma is, korunk fejlett technológiája és a globális integráció előrehaladott volta ellenére is. A látszólag különböző történelmi kudarcok olyan rendszerszintű hasonlóságokat hordozhatnak magukban, amelyeket eddig nem tanulmányoztak még interdiszciplináris szemszögből. 

A kezdeményezés programja szerint “a szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben. A várható katasztrófa a jelenlegi társadalmi, politika és gazdasági berendezkedést visszafordíthatatlanul egy, a jelenlegitől eltérő állapotba fogja taszítani.” Mindez a jelenlegi állapotot fenntartását támogató visszacsatolási folyamatok gyengülésének, illetve azon visszacsatolási folyamatok erősödésének köszönhető, amelyek egy kezdetben csekélynek tűnő válságból átfogó összeomlást tudnak gerjeszteni. 

A jelenlegi civilizációs rendszer növekvő komplexitásának fenntartása egyre nagyobb mértékű fizikai és társadalmi energiát követel és ez önmagában is egyre nagyobb feszültséget jelent a  társadalmak számára. Az emberiség adottnak tekinti a társadalmi szerveződés modern világot jellemző példátlan szintjét, azonban ez exponenciális terhet ró mindenkire. A kérdés: mennyire fenntartható ez a rendszer? Ha meg akarjuk érteni a legfontosabb társadalmi struktúrák természetét, a legjobb, ha azt vizsgáljuk, mi történik akkor, ha ezek és az ezeket támogató intézmények eltűnnek. Ennek érdekében a program egy új megközelítést alkalmaz, melynek segítségével a történelemben bekövetkezett összeomlások kapcsán a kritikus rendszerekre fókuszálnak, illetve arra, hogy milyen mechanizmusok és események járultak a rendszerszintű széteséshez vagy jelezték azt előre. Az egyik ilyen példaként vizsgált történelmi korszak az “i.sz. 4-6. századi eurázsiai káosz” időszaka. Számos ilyen történelmi összeomlás a népesség megtizedelését eredményezte és a program végső célja az, hogy a történelmi analógiákból nyert felismerések segítségével megelőzhessék az emberéletek katasztrofális szintű pusztulását. 

Egy magabiztos előrejelzés 1923-ból

A Magyarság című lap berlini tudósítójának 1923. november 10-i keltezésű írása (betűhű közlés): 

“Nem tudom, mire e sorok Budapestre érkeznek, él-e, hal-e Hitler Adolf, bajor földön lesz-e még, vagy már sikerült elérnie a határt. Ez most már nem is tulságosan fontos. Akár megpróbálják őt bíróság elé álítani, akár nem, Hitler Németországban eljátszotta játékait és el fog tünni, mint ahogy ... más balsikerű vállalkozások vezetői is eltűntek.” (Radnai Endre: “A német nemzeti mozgalom összeomlásának hiteles története,” Magyarság, 1923. november 16.)

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

Henry Kissinger, az USA volt külügyminiszterének kijelentései a Bloomberg New Economic Forum rendezvényen (“Kissinger Warns Biden of U.S.-China Catastrophe on Scale of WWI”, Bloomberg, 2020, november 16.)

»“Amerika és Kína egyre inkább a konfrontáció felé sodródik, és a diplomáciai tevékenységüket konfrontatív módon űzik. … Amennyiben nincsen alapja valamiféle kooperatív együttműködésnek, a világ az Első világháborúhoz hasonló katasztrófába fog siklani.” … A jelenleg rendelkezésre álló katonai technológiák egy ilyen válságot “még nehezebben kontrollálhatóvá tesznek, mint a korábbi korszakokban. … Fennáll a veszélye annak, hogy bekövetkezik egy válság, amely túl fog menni a puszta retorikán és katonai konfliktusba torkollik. … A Covid-járvány, amelyet az egyes országok leginkább külön-külön próbáltak kézben tartani, noha a hosszú távú megoldás globális összefogással érhető csak el, tanulságos figyelmeztetést hordoz számunkra.”«

“Ma a katolikus eszmék segíthetik Amerikát abban, hogy jó irányba mozduljon”

Katolikus visszhangok az amerikai választások alakulása kapcsán

“Egykor a Vatikán beavatkozásának eszközeiként tekintették rájuk, ma a katolikus eszmék segíthetik Amerikát abban, hogy jó irányba mozduljon” Religion News Service

“Az amerikaiak egykor attól tartottak, hogy a katolikus politikusok Róma politikai programját akarják érvényesíteni. Azonban a megosztottság időszakában rosszabb is történhetne velünk, minthogy elfogadjuk az Egyháznak a megbékéléssel és multilateralizmussal kapcsolatos eszméit.

Amikor Al Smith New York-i kormányzó, az első olyan katolikust, akit egy nagyobb amerikai párt jelölt 1928-ban, illetve John F. Kennedy, az első katolikus elnök 1968-ban indult a választásokon, sok amerikai attól tartott, hogy ha megválasztják őket, mindketten egy rejtett katolikus programot akarnak végrehajtani. Napjainkban kevesen félnek a pápa Biden-kormányzatra gyakorolt befolyásától. A helyzet az, hogy a megosztottságnak ebben az időszakában, a világjárvány, a rasszizmus és globális felmelegedés korában, rosszabbat is tehetnénk annál, hogy végrehajtunk egy valódi katolikus programot. … 

Megbékélés. Országunk megosztott, a republikánusok a demokratákkal, a konzervatívok a liberálisokkal, a fehérek a feketékkel álnak szemben. Egy ilyen megosztott országban megbékélésre van szükségünk… A megbékélés olyan fontos a katolikusok számára, hogy egyenesen szentségnek számít… A megbékélés a közös alap megtalálását jelenti és nem a saját terület feladását. 

Nemzetközi együttműködés. A multilateralizmus támogatása a katolikus társadalmi tanítás és a vatikáni külpolitika középpontjában áll több, mint egy évszázada. A Trump-elnökség “egyedül csináljuk” politikája elidegenítette a barátokat és sérelmeket okozott nemzetünknek. …

A Föld védelme. Az idő telik, miközben a globális felmelegedés apokaliptikus katasztrófával fenyegeti világunkat. A problémát Ferenc pápa elsőszámú kérdésként tartja számon, már 2015-ben kiadott Laudat Si’ kezdetű enciklikája óta. 

Válasz a rasszizmusra. A katolikus egyház, mint globális intézmény, a végső és legnagyobb sátor. Minden etnikumból, nemzetből és kultúrából foglal magában embereket. … az egyház a rasszizmust az egyházon belül és kívül is bűnnek tekinti. 

Az abortuszok csökkentése. A katolikus egyház arról lett ismert, hogy ellenzi az abortuszt, míg Bident az abortusz-ellenes csoportok erőfeszítései ellenére választották meg. Azonban Bidennek alkalma kínálkozik arra, hogy még itt is közös nevezőt találjon. Egy elnöki bizottságot kellene felállítania, amelynek ki kell dolgoznia javaslatokat az abortuszok számának csökkentése érdekében, a jogi elvek érintése nélkül. A bizottságnak abortusz-ellenes republikánusokat és demokratákat is magában kell foglalnia….

Az amerikaiak korábban ugyanúgy féltek a katolikusoktól, ahogyan most a muszlimoktól, azonban azt gondolom, hogy ez egy olyan katolikus program, amely mögé a legtöbb amerikai felsorakozhat. Megbékélésre, gyógyulásra, nemzetközi együttműködésre, a globális felmelegedés és rasszizmus leállítására és kevesebb abortuszra van szükségünk. A törvényhozásban kialakuló holtpont valószínűsége ellenére, Biden elnök sokat tehet e program előmozdítása érdekében. Mindez nagyon katolikus lenne.”

Az írás szerzője, a jezsuita Thomas J. Reese, a Religion News Service vezető elemzője, az America jezsuita lap volt főszerkesztője.

Az America című jezsuita lap cikke egyebek mellett fontosnak tartja felidézni az alábbiakat :

“Egy interjúban Biden beszélt Ferenc pápával történt találkozásáról 2013-ban. “Ő a katolikus társadalmi tanítás megtestesülése, amellyel együtt nőttem fel,” mondta a volt alelnök. … Biden katolikus hitét kulcsfontosságúnak tekinti ahhoz, hogy az országot ismét egységessé tegye és legyőzze azokat a problémákat, amelyek megosztanak bennünket,” mondta Stephen Schneck, a Franciscan Action Network egyházi szervezet igazgatója a National Catholic Reporter katolikus lapnak néhány hónapja. “Azt gondolja, hogy van valami a katolicizmusban, ami alapot kínál ahhoz, hogy mindkét oldal közös nevezőre találhasson.”

USA: lehetséges opciók?

1. “Trump vagy Biden, Európa a vesztes” címmel jelent meg elemzés a Politico amerikai hírportálon. Az írás szerzője szerint bárki is nyeri meg végül hivatalosan a választást az Egyesült Államokban, Európa már veszített. Az elemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy az eredmények szerint USA megosztottsága a választások után is fennmarad, bárki is győz majd hivatalosan, nem dőlt el egyértelműen egyik irányban sem a küzdelem, ami nem csupán belpolitikai probléma marad, hanem erőteljesen érinti az USA és Európa közötti kapcsolatokat is. Hiába tekinthető Biden egyértelműen Európa-pártinak és hiába várják lelkesen az európai országok Biden elnökségét, a potenciális új elnöknek egy nagyon megosztott amerikai politikai háttéren kellene lavíroznia, ami erősen meg fogja kötni a kezét. Az elemzés a kialakul helyzetet “holtpontnak”, megrekedésnek nevezi, melyben az elnök nem lesz képes ambiciózusabb külpolitikai terveihez megfelelő belpolitikai támogatást szerezni, ezért kénytelen lesz elnöki rendeletekre támaszkodni, amelyeket viszont egy következő elnök bármikor visszavonhat. Mindez nagyon kiszámíthatatlanná és instabillá teszi az USA-val folytatott külpolitikai kapcsolatokat, a szövetségesek ennek eredményeképpen lesznek képesek hosszútávú tervekben gondolkodni a közös globális stratégiát illetően. “Más szavakkal” - zárja elemzését a szerző, “miközben a legtöbb európai alig várja, hogy végre Trump hátát láthassa, hamarosan ugyanabba a helyzetbe ragadva találhatják magukat, mint amelyben az elmúlt négy évben voltak: vagyis a legjobbat remélték, de a legrosszabbra számítottak.” 

Mindezek eredményeképpen az USA belső válsága tovább mélyítheti a nemzetközi rend válságát és a nemzetközi összeomlás veszélye által is felerősítve vetheti fel egy olyan megoldás kényszerét az országban, amely képessé teszi az aktuális államhatalmat a belső megosztottság felé emelkedni, oly módon, hogy azzal mindenki azonosulhasson. 

2. Az Adnkronos olasz portálnak adott interjút az amerikai választásokról Antonio Spadaro, Ferenc pápa közeli bizalmasa, a La Civiltà Cattolica című, félhivatalos vatikáni folyóirat főszerkesztője,  (akit az interjúban a pápa “spin-doktorának” (kb. politikai és kommunikációs tanácsadójának) neveznek. Spadaro, arra a kérdésre, miszerint a Biden-kormányzat vajon nagyobb összhangra fog-e jutni a Szentszékkel, mint Trump [aki egyébként a közelmúltban konzervatív katolikus bírót jelölt a Legfelsőbb Bíróság bírójául, amellyel hosszú időkre konzervatív irányba kötelezte el a bíróság irányvonalát], azt válaszolta, hogy Biden katolikus háttere ebben tényező, azonban majd a jövő ad erre a kérdésre választ, és hozzátette azt is, hogy Biden vélhetően nem egyetlen hitvallás mellett fogja elkötelezni magát. Spadaro Biden katolikus háttere kapcsán azt hangsúlyozta, hogy az elnök konkrét ügyekben elfoglalt álláspontja lesz majd irányadó. Ebben a vonatkozásban egyetlen konkrét témát említ példaként, mégpedig az USA-nak a Párizsi Klímaegyezményhez történő újbóli csatlakozását  (amit egyébként Biden is szorgalmaz), amely Spadaro szerint összhangban lenne a pápa Laudato si kezdetű enciklikájában e kérdésnek tulajdonított jelentőséggel. A tartalmi kérdéseken túl a “hogyan”-nak van nagy jelentősége, azaz, hogy mindezt az elnök az amerikai társadalom megbékélésével és integrációjával valósítsa meg. Spadaro felhívja a figyelmet arra, hogy Biden nagyon különböző származású és vallású embereket fogott össze és magáról úgy beszélt megválasztása után, mint aki az egység és megbékélés elnöke kíván lenni. Ezt Spadaro figyelemreméltónak tekinti, és kiemeli, hogy egy rendkívül megosztott társadalom egyesítésére, nem pedig megosztására irányuló törekvés egybeesik a pápa azon törekvésével, mely “hidak és nem falak építését szorgalmazza.”

“Az utolsó évszázadunk”?

Cambridge Konferencia a Katasztrofális Kockázatokról, 2020

A Cambridge Egyetem Létezést fenyegető Kockázatok Tanulmányi Központja szervezésében idén november 16-19-én kerül megrendezésre egy konferencia, amely Martin Rees 2003-ban megjelent, “Az utolsó évszázadunk” című könyvében foglaltak aktualizált áttekintésével foglalkozik. A konferencia tematikája: 

• Milyen tanulságai vannak a globális katasztrofális kockázatok történetének a globális katasztrofális kockázatok kutatói számára? 
• 50/50: egy globális katasztrófa esélyeinek mérlegelése.
• Már majdnem ott vagyunk? Az emberiség hosszú- és hosszabb-távon.
• Globális igazságosság és globális katasztrofális kockázat: a hiba és terror között lavírozva.
• Ellenség nélküli fenyegetések: a globális természeti katasztrófák és következményeik.
• A tudomány irányítása: számít, hogy ki végzi a kutatást és miért?
• Globális katasztrofális környezeti kockázatok: az ember okozta környezeti változás