Egy "mindenki mindenki ellen" háború árnyékában

Putyin "mindenki mindenki ellen" háborúra figyelmeztet, amennyiben a feszültségeket nem sikerül feloldani

A CNBC beszámolója alapján. 

Vlagyimir Putyin elnök a Világgazdasági Fórum e héten zajlott ülésén figyelmeztetett, hogy a koronavírus járvány súlyosbította a már eleve létező globális problémákat és egyensúlyhiányokat, amelyek olyan szintig romolhatnak, amikor már a "mindenki mindenki elleni háború köszönt ránk." Putyin szakértőkre hivatkozott, akik szerint a globális helyzet az 1920 és 1930-as évekkel mutat párhuzamot, "a rendszerszintű kihívások és potenciális fenyegetések terén." Mindezen kihívások törvényszerű hatást gyakorolnak a nemzetközi kapcsolatokra is, azokat kevésbé stabillá és kevésbé kiszámíthatóvá teszik Szavai szerint "a 20. században a hasonló problémák megoldásának elmulasztása, illetve az arra való képtelenség a katasztrofális második világháborúhoz vezetett." Noha az orosz elnök reményét fejezte ki, hogy egy hasonló konfliktus nem fog újra megtörténni, "mert az a civilizációnk végét jelentené," nyomatékosította, hogy "a jelenlegi helyzet kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen módon alakulhat," ha nem sikerül változtatni. "És meg van az esélye annak, hogy bekövetkezik a globális fejlődés tényleges összeomlása, amely egy mindenki mindenki elleni háborút eredményezhet."

Megjegyzés: Putyin mindezzel gyakorlatilag nem tett mást, mint  az általa is kritizált globális színpad egyik szereplőjeként elismételte azon szakértők szavait, akik már évekkel korábban felhívták e problémákra a figyelmet. Az általa is előrevetített "mindenki mindenki ellen" háború potenciális hadviselő feleként szavai természetesen más súllyal esnek a latba. 

Alább egy válogatás csak ezen a blogon megjelent, ilyen tartalmú posztokból:

“Pontosan ez történt a két világháború között...”

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

“Az utolsó évszázadunk”?

“Többet hallgassunk szerencsétlenségekről szóló próféciákat, mint boldog jövőről szólókat”

“Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?”

A nukleáris katasztrófa kockázatának fokozódásáról - könyvajánló

“Hogyan omolhat össze minden?”

A járványtól a háborúig?

“Ne számíts arra, hogy a vakcina megmenti a világgazdaságot”

“A világjárvány aláássa a nemzetközi rendet”

“Az összeomlás végül sokkal gyorsabban következik be, mint ahogyan azt elképzeljük”

A világgazdaság térképe épp teljes újrakeverés alatt áll: a nagy győztes egyelőre a bizonytalanság 

Globális adósságválság árnyékában

“Globális ébresztő”

Lehetséges, hogy másképp érjen véget a világ?

Az emberi civilizáció rendszerszintű összeomlásával foglalkozó tudományág, a kollapszológia jeles képviselői, néhány évvel azon könyvük megjelenése után, amelyben összegezték ennek a tudományágnak a főbb megállapításait, egy újabb munkával álltak elő. Az újabb munka címe: “Lehetséges, hogy másképp érjen véget a világ” (Pablo Servigne, Raphaël Stevens and Gauthier Chapelle, Another End of the World Is Possible, Cambridge, UK: Polity, 2020). Ezen kötetükben az előző könyvben írottakhoz képest optimistább hangot ütnek meg, nem azért, mert az összeomlás mégis elkerülhető volna, hanem azért, mert szerintük a spiritualitás visszatérésével ezt az összeomlást másképp tudjuk átvészelni, illetve fel tudnunk készülni arra, hogy milyen új világot építsünk fel, és milyen új - spirituális - elvek alapján. Tanulságos látni, hogy a közelgő összeomlás növekvő fenyegetése (e tekintetben nyilvánvalóan nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világjárvány hatásait) milyen irányba mozdíthat el mintegy törvényszerűen egyébként nem vallásos embereket is. Vajon milyen fejleményekre számíthatunk e tekintetben, ha már nem pusztán az összeomlás fenyegetésével, hanem annak tényével kell szembesülnünk? 

“Társadalmunk szomjazik a kapcsolatokra és a jelentésre. Mégpedig azért, mert kiszárította a forrásokat. A tudomány, a technológia és a kapitalizmus mindent megfosztott a szenttől. A vallási struktúrák eltávolítása a közélettől a világ deszakralizálásához [a "Szenttől" való megfosztásához] vezetett... Tényleg lehetséges  volna a világ végéhez közelíteni spiritualitás nélkül? Azt gondoljuk, hogy nem. Azonban a tragédia az, hogy racionális társadalmaink egyáltalán nem készítettek fel erre bennünket. Kiöntve a gyereket (a spiritualitást) a fürdővízzel (a vallással) együtt, megfosztották magukat azoktól az alapvető eszközöktől, amelyekre hosszútávon szükségünk lenne. A spiritualitás ‘alapvetőbb és egyetemesebb valóság, mint a vallás.’ Az a [pszichológiai] jelenség, amiből fakad a legősibb, és a társadalom számára ugyanolyan fontos marad még a vallási rendszerek hiányában is. … A spiritualitás visszatérését mély és hathatós szükségletek idézik elő. Számtalan formában fognak megjeleni a jövőben. Némelyikük csalás lesz, mások közülük gyönyörűek lesznek. Ahelyett, hogy kényesen eltartanánk az orrunkat, hasznos lehet megtanulni, hogyan válogassuk szét őket, más szóval, mélyesszük kezünket az iszapba és váljunk hozzáértőkké. Őszintén szólva, ezen a ponton, ahova elérkeztünk, mit veszíthetünk?” 

 

"2020 abban lehet korszakhatár, hogy utólag majd úgy látjuk, most kezdődött el az apokalipszis"

Szathmáry Eörs evolúciós biológus, a Magyar Tudományos Akadémia fenntartható fejlődés elnöki bizottságának elnöke:

“Az emberi túlterjeszkedés következménye, hogy a városok határfelületein élő állatok beszoknak a városokba, és hozzák magukkal a kórokozóikat. A denevérek vírusainak döntő többségét például még nem jellemezték a tudósok, és ezek ugrásra készen állnak: 'minden racionális adat alapján várható, hogy egyre több fertőző betegség jelenjen meg, adott esetben két-három járvány lesz egyszerre'. Éppen ezért Szathmáry szerint a koronavírus-világjárvány lecsengésével a legkevésbé sem jön el a 'business as usual', semmi 'back to normal' nem lesz itt. [...] 

Arra a kérdésre, hogy a 2020-as év eseményei vajon több embert ráébreszthetnek-e a változtatás kényszerére, Szathmáry nem zárta ki, hogy igen, bár úgy látja, inkább a 2010-es évek végén ismerték fel sokan a problémát. '2020 inkább abban lehet korszakhatár, hogy utólag majd úgy látjuk, most kezdődött el az apokalipszis – mert ez is benne van a pakliban. Nem azt mondom, hogy ez fog történni, azt viszont állítom, hogy komoly valószínűsége van. Korszakhatár abban van, hogy komolyan kell venni ezt a lehetőséget.' [...] 

'Ha valaki elgondolkozik azon, hogy szeretné-e, hogy a gyerekének vagy az unokájának a napi élelemért esetleg el kelljen vágni valaki másnak a torkát 20-30 év múlva', akkor valószínű, hogy nem ezt akarja megcélozni. 'De kiszámíthatatlan, hogy ez milyen mértékben tudatosul: annyira, hogy értelmes cselekvéssé desztillálódjon? Ez nem triviális. Nagyon jól lehet rettegni, és aztán mégsem történik semmi.' [...]

Mint mondta, ő valóban ijedt, de ez értékrend kérdése is: 'érték a tudomány, a művészet, amit emberek sok-sok generációja létrehozott, a politikával, szabadsággal kapcsolatos eszmények – én ezeket féltem igazán. Mert amikor nincs mit enni, akkor nem ezekkel foglalkoznak az emberek. Nagyon könnyen elveszítjük a kultúránkat.'”