Az elmúlt napokban két olyan esemény is történt, amely szemléletesen demonstrálja annak a konfliktusnak a további éleződését, amely az Egyesült Államok és a pápaság között áll fenn a nemzetközi kapcsolatok szögesen eltérő értelmezése terén.
Az elmúlt években Donald Trump elnöksége alatt az USA szakított az elmúlt hetven évben követett internacionalista irányzattal és a nacionalista és unilaterális (egyoldalú érdekérvényesítés) diplomácia útjára lépett. (Többek között kilépve nemzetközi szervezetekből vagy azok legitimitását, illetve működőképességét gyengítő lépéseket téve, egyebek mellett az ENSZ-t és szervezeteit támadva.) Ezzel egyidőben, teljesen ellentétes irányvonalat követve, Ferenc pápa uralkodása alatt a pápaság friss dinamizmust adott annak a tipikusan katolikus felfogásnak, amely az “egység a sokféleségben” tanítás jegyében az emberiség egyetemes, nemzetek és vallások felett álló egységének megteremtését tűzi ki célul - természetesen a pápa által biztosított spirituális tekintélyre alapozva. E két irányzat közötti, változó intenzitású konfliktus hosszú évszázadokra tekint vissza, és éppen erősödőben van. Különös súlyt ad mindennek, hogy a pápaság által képviselt egyetemes irányzattal szembenálló oldal vezető szereplője jelenleg a világ elsőszámú hatalma.
A konfliktus újabb jelenként az Egyesült Államok külpolitikájának irányítója, Mike Pompeo a konzervatív keresztény First Things című lapban, illetve ezt követően egy személyes közösségi médiás üzenetben intézett diplomáciai értelemben különösen kemény támadást a Szentszékkel szemben. Pompeo a Szentszéknek a pápaság egyetemes külpolitikai stratégiájában kiemelt helyet betöltő Kína-politikáját bírálta, kijelentve, hogy “a Vatikán morális tekintélyét veszélyezteti azzal, ha meghosszabbítja” a Kínával 2018-ban kötött egyházpolitikai egyezményt. Pompeo ezzel gyakorlatilag a Kínával az unilaterális konfrontációt választó amerikai külpolitikai irányvonalhoz való igazodásra szólítja fel a pápaságot, amely azonban ezzel szemben egyetlen állam külpolitikai érdekének sem akar alárendelődni, hiszen ezzel elvesztené egyetemes, minden nemzet és állam fölé emelkedő jellegét. Az amerikai külügyi vezető megszólalásának példátlan jellegére utal egy névtelenséget kérő, egykori vatikáni tisztviselő, aki a jezsuita America Magazinnak nyilatkozott ezzel kapcsolatban.A tisztviselő megfogalmazásában - “amennyiben a Szentszék hasonlóképpen kommentálná az Egyesült Államok kapcsolatát bármely állammal, nem tudom elképzelni, hogy Pompeo miniszter úr boldog lenne.” Hozzátette: a Vatikánt meglepték Pompeo szavai, különös tekintettel arra, hogy az amerikai külügyi vezető a hónap végén látogatást tesz a Vatikánban. “Egy ilyen lépés egy hivatalos látogatást közvetlenül megelőzően nem éppen jellemző a diplomaták többségére,” fogalmaz a vatikáni tisztviselő, aki “megafon-diplomáciának” nevezi Pompeo megnyilatkozását és hozzáteszi, hogy mindez nem szokatlan a Trump-kormányzattól. A Szentszék hivatalosan nem kommentálta Pompeo szavait.
Azonban Ferenc pápa az ENSZ Közgyűlése előtt mondott (pontosabban videóban elküldött) beszédében felvette a kesztyűt és a multilateralizmus és a nemzetközi szervezetek, kiemelten az ENSZ szerepének erősítése mellett szállt síkra. Kijelentette, hogy Isten terve az emberi család egységének megteremtése, és ebben az ENSZ-nek is fontos szerepe van egy megújult formában: az ENSZ a pápa szerint “az államok közötti egység jele és az egész emberi családot szolgáló eszköz.” Ezzel a tervvel - szavai szerint - szemben áll “az az út, amely a nacionalizmust, a protekcionizmust, és elszigetelődést hangsúlyozza,” a sorok között utalva - mások mellett - az Egyesült Államok által nyíltan hangoztatott nacionalista, protekcionista és unilaterális politikai irányzatra.
Úgy tűnik, a Szentszék által hangoztatott egyetemes - a pápa spirituális tekintélye által megalapozott - nemzetközi közösség gondolatának győzelemre juttatásának egyelőre a Ferenc pápa által a huszadik század első felének politikai konfliktusaihoz hasonlított konfrontációk állják útját.