A közeljövő megakatasztrófái

A közelmúltban jelent meg egy interjú annak a könyvnek a szerzőjével, amely a huszonegyedik századi ún. megakatasztrófák veszélyére és az ezekre való felkészülés fontosságára hívja fel a figyelmet. A könyv szerzője Jeffrey Schlegelmilch, a világ élvonalába tartozó, amerikai Columbia Egyetem National Center for Disaster Preparedness elnevezésű központjának igazgatója. 

A szerző szerint az emberi civilizáció fejlődése nagymértékben fokozta az ún. megakatasztrófák bekövetkezésének esélyét. A szerzővel készített interjú bevezetése a következőképp fogalmaz: “Víz alá került városok. Élelmiszerhiány. Az elektromos gerincvezeték elleni támadások. Bioterrorizmus. Ideje felkészülnünk a holnap katasztrófáira.”

Megakatasztrófán a szerző azon nagyszabású katasztrófákat érti, amelyek társadalmakat megváltoztató hatással bírnak. Ilyesmire példa a középkori “Fekete halál” néven ismert járvány, amely Nyugat-Európa lakosságának mintegy harmadát - egyes becslések szerint ennél is többet - pusztította el. A megakatasztrófák tehát nem időleges hatással vannak a társadalmakra, hanem teljes mértékben megváltoztatják a történelem menetét. Korunk - a szerző szerint - annyiban különbözik a korábbi megakatasztrófáktól, hogy ilyesmire egyre nagyobb gyakorisággal kell számítanunk. E katasztrófák közé tartozik a klímaváltozás, a biológai természetű veszélyek, beleértve a bioterrorizmust és a járványokat, a kritikus infrastruktúra összeomlása, a kiberfenyegetések és a nukleáris konfliktus. Ez utóbbi kapcsán  a szerző hangsúlyozza, hogy ellentétesen a közvélekedéssel, a nukleáris fegyverek bevetése ma valószínűbb, mint bármikor korábban. Mindemellett hozzáteszi, hogy még az Egyesült Államok is teljes mértékben felkészületlen ezekre a katasztrófákra, ezért az általa vezetett intézet éppen ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében folytat tevékenységet.

Részletek az USA titkosszolgálatai által készített legfrissebb kockázatelemzési jelentésből

Néhány részlet az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Igazgatósága által 2021. április 9-én kiadott - az USA titkosszolgálatai által készített - éves kockázatelemzési jelentésből - tanulságos látni, hogy a jelentésben (pl. a Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea által jelentett fenyegetés mellett) külön fejezetként szerepel a világjárvány és a klímaváltozás problémája is: 

"A Covid-19 világjárvány világszerte felborította mindannyiunk életét, és a globális egészségügy területén messze túlhaladó gazdasági, politikai és biztonsági következményekkel jár. Arra számítunk, hogy a Covid-19 mindaddig világszerte fenyegetést fog jelenteni a népességre, míg a vakcinák és kezelőgyógyszerek széleskörűen el nem terjednek. A világjárvány gazdasági és politikai következményei még évekig hullámzani fognak világunkban. … A világjárvány súlyosbítja a geopolitikai feszültségeket, a nagyhatalmak mindent megragadnak ahhoz, hogy előnyre és befolyásra tegyenek szert. … A világjárvány gazdasági hatásai valószínűleg instabilitást eredményeznek vagy azokat súlyosbítják legalább néhány - vagy vélhetően - számos országban, ahogy az emberek egyre elkeseredettebbekké válnak az összeadódó kihívások - a gazdasági visszaesés, a munkahelyek elvesztése és az összeomló ellátási láncok - nyomása alatt. Némelyik súlyosan érintett ország pénzügyi és humanitárius válsággal szembesül, növelve a migrációs nyomás, a kormányzatok összeomlásának vagy a belső konfliktusok kialakulásának kockázatát. Noha a globális kereskedelem mutatja jelét a Covid-19 által előidézett pangásból való visszatérés jeleinek, a közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a világjárvány folyamatban levő vagy növekvő hatásai bármiféle felépülést meg tudnak állítani, folyamatos nyomás alatt tartva a kormányzatokat, hogy a belső gazdasági stabilitásra koncentráljanak. … A Covid-19 világjárvány világszerte kiváltja a biztonsági prioritások változását is. 

Értékelésünk szerint a klímaváltozás és a környezetkárosítás hatásai közvetlen és közvetett  fenyegetések keverékét fogják eredményezni, beleértve a gazdasági kockázatokat, az erősödő politikai instabilitást, a népesség kényszerű mozgását, és olyan új helyszíneket, ahol az elkövetkező évtizedben és azt követően fognak kibontakozni geopolitikai versengések."

Néhány sor a háborúról

Ian Mcewan írja a következőket a Black Dogs (Fekete kutyák) című, közvetlenül a második világháború után játszódó novellájában, miután a főszereplők tanúi annak, ahogyan egy világháborús emlékműre éppen az elesett katonák neveit vésik fel, miközben egy feketébe öltözött, halottsápadt nő, akinek a férje és két fiútestvére esett el a háborúban, mozdulatlanul és némán figyeli távolból az eseményt, hogy aztán egy idős ember, vélhetően az édesapja vezesse el onnan: 

“Ahogy ittak a vizespalackjukból, mellbevágta a felismerés, hogy a nemrég véget ért háború nem pusztán egy történelmi, geopolitikai esemény volt, hanem egy sokrétű valóság, a szinte véget nem érő személyes szomorúságoké, a határtalan gyászé, amely enyhülés nélkül oszlott szét az egyének között, akik mint a por fedték be a kontinenst, vagy mint a spórák, akik egyedi mivoltukban nem ismertek, és akik összességében olyan szomorúságot testesítettek meg, amelyet csupán elkezdeni felfogni sem lenne képes senki; egy olyan súlyt, amelyet csendben hordoznak százezrek, milliók, mint az a nő feketében, a férje és két bátyja miatt, mindegyik gyász egy egyedi, összetett, sikoltásba fojtott szerelmi történet, amely másképp is végződhetett volna. Úgy tűnt, mintha soha nem gondolkodott volna a háborún korábban, azon, hogy milyen árat kellett érte fizetni. Olyannyira elfoglalták a munkájával járó teendők, annak érdekében, hogy mindenben megfelelően járjon el, hogy a legtöbb amit látott, azok a háborús célok, a a győzelem, a halálesetek statisztikái, a pusztítások statisztikái és a háború utáni újjáépítés voltak. Első alkalommal érzékelte a katasztrófa méretét az érzések szempontjából - az összes egyedi és magányos halálesetet, az összes ezzel járó szomorúságot, melyek ugyanúgy egyediek és magányosak voltak, amelyek nem kaptak helyet a konferenciákon, a szalagcímekben, a történelemkönyvekben, amelyek csendben visszavonultak a lakóházakba, a konyhákba, a társ nélkül maradt ágyakba, és a halálra sebzett emlékekbe.” 

(Ian McEwan, Black Dogs, 1992.)

Újabb háborús konfliktuszóna kialakulóban: "drámai változások" az északi sarkvidéken

A CNN elemzésének összefoglalója: 

Oroszország példátlan katonai képességeket épít ki az északi sarkvidéken, és legújabb fegyvereit is teszteli a klímaváltozás miatt nemrégiben jégmentessé vált régióban. A CNN számára rendelkezésre bocsátott műholdfelvételek szerint folyamatos, intenzív katonai bázisépítés zajlik Oroszország északi sarkvidéki partvonalán, beleértve olyan földalatti hangárokat, amelyeket vélhetően új, high-tech fegyverek számára készítenek. Az ide telepített fegyverek és fegyverrendszerek között bombázók, támadó (pl. hajók és földi objektumok elleni rakétákkal is felszerelt) harci repülők, illetve új radarrendszerek is megtalálhatóak. Az említett, szintén lopakodó képességű harci repülők jelenlétét most először detektálták az északi sarkvidéken.

Nyugati katonai szakértők különösen komoly aggodalommal észlelték az egyik orosz “szuperfegyver,” a Poseidon 2M39 elnevezésű torpedó jelenlétét. A nukleáris meghajtású - tehát gyakorlatilag korlátlan hatótávolságú -, lopakodó - vagyis rendkívül nehezen észlelhető - torpedó, több megatonna robbanótöltetet hordoz és tervezői szerint képes például a parti őrséget kicselezve eljutni az USA partjaihoz, ahol becsapódásával óriási területeken teheti évtizedekre lakhatatlanná az adott partszakaszt. Az illetékes amerikai állami tisztviselő kijelentése szerint a Poseidont arra találták ki, hogy “radioaktív cunamival árassza el az Egyesült Államok parti városait.” Az északi sarkvidéken tesztelik a “Tsirkon” elnevezésű, a hangsebesség 6-7-szeresével haladó, hiperszonikus fegyvert is. (A hiperszonikus fegyverek a hangsebesség minimum ötszörösénél gyorsabban haladó, de akár a hangsebesség tízszeresét is elérő, haladás közben irányítható, jelenleg gyakorlatilag elháríthatatlan fegyverek.)

Egy amerikai külügyi tisztviselő szerint “Világos orosz katonai kihívással állunk szemben az északi sarkvidéken… Az orosz katonai fejlesztésnek nyilvánvaló következményei vannak az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságára nézve, nem utolsósorban azért, mert lehetőséget teremt az orosz katonai erő kiterjesztésére az Észak-Atlanti régióban.” 

Noha az említett orosz katonai fejlesztések orosz területen zajlanak, az amerikai szakértői vélemények szerint ezeket a képességeket a hamarosan teljesen jégmentessé váló sarkvidék feletti ellenőrzés megszerzésére lehet felhasználni. A klímavészhelyzet előre nem sejtett gyorsasággal semmisítette meg Oroszország számos, jégből képződött természetes védelmi vonalát északon. Az előbb említett amerikai külügyminisztériumi tisztviselő szerint az olvadás gyorsabb, mint ahogyan azt a szakértők előre jelezték néhány évvel ezelőtt: “Drámai változások zajlanak le a következő évtizedekben a fizikai megközelíthetőség és védhetőség szempontjából.” 

Amerikai szakértők aggodalmukat fejezték ki annak kapcsán is, hogy Oroszország ki akarja terjeszteni befolyását az ún. Északi tengeri útvonalra is, amely ezen a területen haladna át.  A kérdésnek azért van óriási jelentősége, mert ez az útvonal - amennyiben az olvadásnak köszönhetően hamarosan szabaddá válik - gyakorlatilag megfelezi azt a távolságot, amelyen jelenleg Ázsiából a kereskedelmi hajók eljutnak Európába a Szuezi-csatornán keresztül. Még praktikusabban: az új útvonal megnyílása átalakítja a globális kereskedelmi hajózást és ezzel együtt a globálisan szállított termékek 90+ százalékának (!) kereskedelmi útvonalát is. Oroszország például arra törekszik, hogy engedélyhez kösse az Északi tengeri útvonalon való hajózást, ezzel kész tények elé állítva a nemzetközi közösséget. A terület birtoklásával kapcsolatos feszültségeket tovább erősíti a tengerfenéken található nyersanyagok feletti ellenőrzés megszerzése körüli konfliktus is. 

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint az orosz “északi sarkvidéki katonai vállalkozásnak … nincsen példája sem a szovjet, sem pedig a modern orosz történelemben.”

“A válság európai háborúvá vagy akár világháborúvá is eszkalálódhat”

“Ukrajna megtámadása a normandiai partraszállás forgatókönyvét követheti” címmel jelent meg interjú Pavel Felgengauer neves orosz biztonságpolitikai szakértővel a Rosbalt szentpétervári székhelyű hírügynökség orosz nyelvű portálján. Az alábbiakban az interjúból következnek kivonatos részletek.

« Miközben számos területen éleződik a konfliktus Oroszország, illetve Ukrajna és a Nyugat között, Moszkva egy hónapon belül készen fog állni arra, hogy megtámadja Ukrajnát, ami egy európai vagy akár világháborúvá is eszkalálódhat. A kérdésre, miszerint miért van erre Oroszországnak szüksége, az elemző a következőt válaszolja: “Ezt kérdezze a pszichoanalitikustól. A tény az, hogy egy hónapon belül kitörhet a háború.” Noha az elemző minderről csak feltételes módban beszél, azonban hozzáteszi, hogy májusra minden készen fog ehhez állni, “a döntés ezzel kapcsolatban már megszületett.” 

A helyzet nagy iramban romlik. “A normál média ezek közül sok mindenre nem fordít figyelmet, azonban nagyon rossz jeleknek lehetünk szemtanúi.” Március 21-én három nagy partraszálláshoz használt hajó haladt át egy korvett [hadihajó] kíséretében a La Manche-csatornán át a Balti-tengerről dél felé. Összesen tíz ilyen harci egység fog rendelkezésre állni, emellett pedig légideszant alakulatok is. Két hadosztályról beszélhetünk [ez több tízezer katonát jelent], beleértve a légierőt is. “Egy valóságos ‘normandiai partraszállás’ orosz kiadásban.” A helyszín Ukrajna Nikolajev és Ogyessza közötti Fekete-tengeri partvidéke, az ország stratégiailag kiemelt fontosság területe. Sokak szerint Ukrajna sokkal felkészültebb ma, mint volt 2014-ben, azonban nem veszik figyelembe, hogy ez Oroszországról is elmondható. Oroszország “elsöprő minőségi és mennyiségi fölénnyel rendelkezik,’ és felszámolt minden ellenállást a Donbassz-régióban. Komoly esély van arra is, hogy az orosz hadsereg tankok segítségével fog a Krímből ukrán területre törni, így az előbb említett partraszállás és e lépés segítségével akár létrehozhatják Novorossziját is [vagyis egy orosz fennhatóságú vagy befolyás alatt álló önálló országot Ukrajna területén]. Az előrenyomulás akár a román határig is tarthat, annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatot hozzanak létre az itt lévő Dnyeper Menti Köztársaság és orosz fennhatóságú területek között. 

A szakértő szerint nem világos, mi lesz a Nyugat válasza, ugyanis a nyugati vezetők megosztottak: vannak akik szerint túlságosan kockázatos egy Oroszországgal szembeni katonai művelet, mások viszont támogatnák egy nyílt konfliktus felvállalását. Felgengauer egyetlen jó hírrel szolgál: tekintettel arra, hogy Oroszország nagy erőket csoportosít át a Balti-tenger térségéből Ukrajna irányába, a Baltikumban nem kell orosz katonai támadással számolnunk - legalábbis egyelőre. »