USA: lehetséges opciók?

1. “Trump vagy Biden, Európa a vesztes” címmel jelent meg elemzés a Politico amerikai hírportálon. Az írás szerzője szerint bárki is nyeri meg végül hivatalosan a választást az Egyesült Államokban, Európa már veszített. Az elemzés arra hívja fel a figyelmet, hogy az eredmények szerint USA megosztottsága a választások után is fennmarad, bárki is győz majd hivatalosan, nem dőlt el egyértelműen egyik irányban sem a küzdelem, ami nem csupán belpolitikai probléma marad, hanem erőteljesen érinti az USA és Európa közötti kapcsolatokat is. Hiába tekinthető Biden egyértelműen Európa-pártinak és hiába várják lelkesen az európai országok Biden elnökségét, a potenciális új elnöknek egy nagyon megosztott amerikai politikai háttéren kellene lavíroznia, ami erősen meg fogja kötni a kezét. Az elemzés a kialakul helyzetet “holtpontnak”, megrekedésnek nevezi, melyben az elnök nem lesz képes ambiciózusabb külpolitikai terveihez megfelelő belpolitikai támogatást szerezni, ezért kénytelen lesz elnöki rendeletekre támaszkodni, amelyeket viszont egy következő elnök bármikor visszavonhat. Mindez nagyon kiszámíthatatlanná és instabillá teszi az USA-val folytatott külpolitikai kapcsolatokat, a szövetségesek ennek eredményeképpen lesznek képesek hosszútávú tervekben gondolkodni a közös globális stratégiát illetően. “Más szavakkal” - zárja elemzését a szerző, “miközben a legtöbb európai alig várja, hogy végre Trump hátát láthassa, hamarosan ugyanabba a helyzetbe ragadva találhatják magukat, mint amelyben az elmúlt négy évben voltak: vagyis a legjobbat remélték, de a legrosszabbra számítottak.” 

Mindezek eredményeképpen az USA belső válsága tovább mélyítheti a nemzetközi rend válságát és a nemzetközi összeomlás veszélye által is felerősítve vetheti fel egy olyan megoldás kényszerét az országban, amely képessé teszi az aktuális államhatalmat a belső megosztottság felé emelkedni, oly módon, hogy azzal mindenki azonosulhasson. 

2. Az Adnkronos olasz portálnak adott interjút az amerikai választásokról Antonio Spadaro, Ferenc pápa közeli bizalmasa, a La Civiltà Cattolica című, félhivatalos vatikáni folyóirat főszerkesztője,  (akit az interjúban a pápa “spin-doktorának” (kb. politikai és kommunikációs tanácsadójának) neveznek. Spadaro, arra a kérdésre, miszerint a Biden-kormányzat vajon nagyobb összhangra fog-e jutni a Szentszékkel, mint Trump [aki egyébként a közelmúltban konzervatív katolikus bírót jelölt a Legfelsőbb Bíróság bírójául, amellyel hosszú időkre konzervatív irányba kötelezte el a bíróság irányvonalát], azt válaszolta, hogy Biden katolikus háttere ebben tényező, azonban majd a jövő ad erre a kérdésre választ, és hozzátette azt is, hogy Biden vélhetően nem egyetlen hitvallás mellett fogja elkötelezni magát. Spadaro Biden katolikus háttere kapcsán azt hangsúlyozta, hogy az elnök konkrét ügyekben elfoglalt álláspontja lesz majd irányadó. Ebben a vonatkozásban egyetlen konkrét témát említ példaként, mégpedig az USA-nak a Párizsi Klímaegyezményhez történő újbóli csatlakozását  (amit egyébként Biden is szorgalmaz), amely Spadaro szerint összhangban lenne a pápa Laudato si kezdetű enciklikájában e kérdésnek tulajdonított jelentőséggel. A tartalmi kérdéseken túl a “hogyan”-nak van nagy jelentősége, azaz, hogy mindezt az elnök az amerikai társadalom megbékélésével és integrációjával valósítsa meg. Spadaro felhívja a figyelmet arra, hogy Biden nagyon különböző származású és vallású embereket fogott össze és magáról úgy beszélt megválasztása után, mint aki az egység és megbékélés elnöke kíván lenni. Ezt Spadaro figyelemreméltónak tekinti, és kiemeli, hogy egy rendkívül megosztott társadalom egyesítésére, nem pedig megosztására irányuló törekvés egybeesik a pápa azon törekvésével, mely “hidak és nem falak építését szorgalmazza.”