“Világunkat a szélsőséges, az ismeretlen és a nagyon valószínűtlen dolgok uralják”

Nassim Taleb, a neves libanoni-amerikai matematikus-statisztikus és kockázatelemző könyvéből néhány figyelemreméltó gondolat, e blog témájához kapcsolódóan. A könyv címe: Black Swan: The Impact of the Highly Improbable. Random House/Allen Lane, 2007. (A fekete hattyú: a nagyon valószínűtlen hatása.) A “black swan” [fekete hattyú] elnevezést a nagyon valószínűtlen vagy nehezen kiszámítható, ugyanakkor nagyon nagy hatású eseményekre alkalmazzák kutatók.

“Az alacsony kiszámíthatóság és a nagy hatás kombinációja teszi a fekete hattyút nagy rejtéllyé; de ennek a könyvnek mégsem ez a fő témája. Vegyük hozzá ehhez a jelenséghez ugyanis még azt a tényt is, hogy hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha az nem is létezne! Nem csak rád, Jóska unokatestvéredre és rám gondolok, hanem szinte az összes "társadalomtudósra", akik több mint egy évszázadon át abban a tévhitben működtek, hogy eszközeikkel mérni tudják a bizonytalanságot. …

Képzeljük csak el, hogy az 1914-es események előestéjén a világról alkotott ismereteink milyen kevéssé segítettek volna kitalálni, hogy mi fog történni ezután. … Na és mi a helyzet Hitler felemelkedésével és az azt követő háborúval? Mi a helyzet a szovjet blokk hirtelen bukásával? Mi a helyzet az iszlám fundamentalizmus felemelkedésének következményeivel? Mi a helyzet az internet elterjedésének hatásával? Mi a helyzet az 1987-es piaci összeomlással (és a még váratlanabb fellendüléssel)? Hóbortok, járványok, divat, eszmék, művészeti műfajok és iskolák kialakulása - mindezek a fekete hattyúk dinamikáját követik. …

Összefoglalva: ebben a (személyes) esszében azt állítom, hogy számos gondolkodásbeli beidegződöttségünkkel ellentétben világunkat a szélsőséges, az ismeretlen és a nagyon valószínűtlen (a jelenlegi tudásunk szerint valószínűtlen) dolgok uralják - és mindeközben mi a “small talkkal” [cseverészés] töltjük az időnket, az ismertre és az ismétlődőre koncentrálva. Mindezek alapján tehát a szélsőséges eseményt kiindulópontként, nem pedig kivételként kellene kezelni és a szőnyeg alá söpörni. Azt a merészebb (és bosszantóbb) állítást is teszem, hogy a fejlődésünk és a tudásunk növekedése ellenére, vagy talán éppen a fejlődés és a növekedés miatt, a jövő egyre kevésbé lesz kiszámítható, miközben mind az emberi természet, mind a “társadalomtudomány" összeesküdni látszik, hogy elrejtse előlünk ezt a gondolatot.”