»A legtöbb történész mostanára adottnak tekinti, hogy az 1880-as évekre a határokon átívelő kapcsolatok olyan nagyságrendet értek el, hogy lehetséges volt egy integrált globális egységről beszélni. A például Japán és Korea által évszázadokon keresztül folytatott politikai elszigetelődésre immár gyakorlatilag nem volt lehetőség. A munkaerőpiac és a nyersanyag-árak politikai és földrajzi határokon átívelő módon hangolódtak össze. A kommunikációs hálózatok az egész világot átfogták és az egyidejűség érzését tették lehetővé. “Azon feltételek, melyek közepette élünk,” jelentette ki diadalmasan Sandford Flemming [a neves feltaláló] 1884-ben, “teljesen megváltoztak. [...] Az egész világ közvetlen szomszédságok és közeli kapcsolatok hálózatává zsugorodott.” Annak üteme és foka, ahogyan a különböző komponensek a globális egyidejűség ezen világává változtak eltérő volt; azonban ez a folyamat az első világháború kitörésének időpontjára minden társadalmat elért és a világ teljes területi átalakulását eredményezte.”«
Egy ilyen helyzetben köszöntött be az első világháború.
(Sebastian Conrad, What is Global History, Princeton University Press, 2016.)
Egykor és most: a wuppertali (Németország) függővasút, 1902-ben és 2015-ben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.