Először egy részlet Bill McGuire, neves brit vulkanológus idén júliusban megjelent írásából:
Is the climate worst case getting worse? - A legrosszabb klímaforgatókönyv egyre romlik?
“Nem ez az, amit a legtöbben hallani akarnak ebben a pillanatban, azonban a Covid-19 társadalmi és gazdasági hatása lágy szellő csupán ahhoz a hurrikánhoz képest, amelyet a globális felmelegedés és az ezzel járó klímaösszeomlás végső soron okozni fog. Bizonyos problémák, ha alapos vizsgálat alá vesszük őket, egyszerűen megszűnnek, vagy legalábbis nem látszanak már olyan súlyosnak, ahogyan kezdetben. Azonban nem ez a helyzet az antropogén [emberi tevékenység által okozott] globális felmelegedéssel. Minél többet tanulmányozzuk, ez a probléma annál nagyobbá válik, a következményei pedig annál rémületesebbé. [...] A lehangoló hírek áradata május végén indult, amikor a [brit] Met Office Hadley Research Centre publikálta a klímaösszeomlás várható következményeinek egy új szuperszámítógéppel készített elemzését. Az elemzések rávilágítottak arra, hogy Földünk klímája teljesen különbözik a harminc évvel ezelőttitől, és mindenhol az emberi tevékenység nyomai mutathatóak ki.”
Az idézett írás jelentőségét fokozza, hogy szerzője - aki egyébként az University College of London emeritus professzora, illetve korábban a Benfield UCL Hazard Research Centre igazgatója, és az Egyesült Királyság természeti katasztrófákkal foglalkozó munkacsoportjának tagja is volt - tollából néhány éve jelent meg könyv a következő címmel és témával: Waking the Giant. How a Changing Climate Triggers Earthquake, Tsunamis, and Volcanos (Az óriás felébresztése. Miként indít be a klímaváltozás földrengést, cunamit és vulkánkitörést?)
A könyv szerzője szerint - “a globális felmelegedés nem csupán pusztító hurrikánokat okozhat, hanem a földet is megrengetheti a lábunk alatt.”
A klímaváltozás többféle módon váltja ki a címben említett hatást. Egyfelől nagymértékben megváltoztatja a föld felszínére, illetve a földköpenyre nehezedő nyomást, mégpedig egyfelől a tengerszint növekedésével (ez esetben nyilvánvalóan növekedni fog a súly), másfelől pedig a gleccserek olvadásával (ezáltal pedig csökkenni). Előbbi esetben az egyes tektonikus lemezek érintkezésében és egymással való találkozásában következik be változás a törésvonalaknál (mint tudjuk, e tektonikus lemezek egymással való kölcsönhatása, illetve az ennek eredményeképpen felhalmozódó, majd felszabaduló óriási energia okozza a földrengéseket). Egy óceáni tektonikus lemezre nehezedő extra nyomás hozzájárulhat ahhoz, hogy az nagyobb sebességgel tudjon egy szárazföldi tektonikus lemez alá csúszni, és ezáltal radikálisabb módon kerüljön sor az ütközési energia felhalmozódására és szükségszerűen felszabadulására - vagyis a földrengés bekövetkezésére is. A földfelszínre nehezedő tömeg csökkenésével, vagyis a gleccserek, illetve nagyobb jégtömeg olvadása esetén kétféle következménnyel számolhatunk. Egyrészt az adott terület emelkedni kezd, és amennyiben vulkanikus területről van szó - mint például Izland esetén -, az alatta lévő magma mennyisége is megnövekszik és ez a vulkáni aktivitás megnövekedéséhez, vagy akár vulkánkitöréshez is vezethet. Ugyancsak a jégtakaró olvadásának következménye a földfelszín instabillá válása és olyan nagyságrendű földcsuszamlások bekövetkezése, amelyek pedig - amennyiben a földcsuszamlás óceán- vagy tengerparti területen történik - óriási cunamikat eredeményezhetnek. Így a szerző példaként Grönlandot említi meg, amelynek olvadása a nyugat-európai partvidéket veszélyezteti cunamikkal.
A szerző földtörténeti analógiákkal illusztrálja ezeket a forgatókönyveket. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a klímaváltozás nem közvetlen kiváltója a földrengéseknek és vulkánkitöréseknek, hanem a már eleve instabil helyzeteket - amelyekből létezik bőven - képes beindítani (“trigger”). Ahogyan fogalmaz, ahhoz, hogy egy törésvonalnál bekövetkezzen a tektonikus lemezek egymásnak feszüléséből felhalmozódó energia kitörése, egy adott ponton akár egy “kézszorításnyi nyomásnövekedés” is elegendő lehet.
