“ Ideje, hogy felkészüljünk egy még halálosabb járványra”

“Ideje, hogy felkészüljünk egy még halálosabb járványra”

Los Angeles Times, 2020, október 28.

»Az USA elnökválasztásán győztes politikai erőnek egyfelől le kell győznie a legsúlyosabb nemzetközi egészségügyi vészhelyzetet 1918 óta, másfelől pedig el kell kezdenie felkészíteni az országot és a világot a következő világjárványra. 

Gondolják, hogy túl korai egy újabb világjárvány miatt aggódni? A világ vezetői a koronavírus-járvány kitörését “száz évente egyszer” bekövetkező eseménynek nevezték, azonban nincsen okunk arra, hogy ezt gondoljuk. Egy újabb vírus elszabadulása könnyen válhat az egész világon elterjedő világjárvánnyá. Egy újabb influenza járvány súlyosabb lehet, mint a jelenlegi koronavírus-járvány, könnyebben terjedhet és milliókat ölhet meg. 

A jobb felkészülésnek azzal kell kezdődnie, hogy kozmetikázás nélkül szembenézünk azzal, mit tettünk rosszul az USA-ban, illetve globális szinten a jelenlegi járványra adott válaszok terén, illetve mit kell tennünk annak érdekében, hogy felkészüljünk arra, amikor a következő járvány rajtunk fog ütni, mert rajtunk fog ütni. [...]«

A cikk szerzői,Thomas J. Bollyky és Stewart M. Patrick a Council for Foreign Relations (CFR), tekintélyes amerikai külügyi think tank globális egészségügy programjának, illetve globális kormányzás programjának igazgatói, továbbá a “Preparing for the Next Pandemic” (Felkészülés a következő járványra) elnevezésű, a CFR által szponzorált kétpárti Task Force társigazgatói. 

“Menjenek haza és aludjanak nyugodtan!”

Walter Benjamin, a neves német-zsidó filozófus figyelmeztetett 1940-ben megjelent “A történelem fogalmáról” című munkájában arra, hogy immár “a kivételes állapot, amelyben élünk nem a kivétel, hanem a szabály.” Benjamin a kivételes jelzővel azt a korszakot illette, amely szerinte még az első világháborúval kezdődött, majd Németország ún. Weimari Alkotmányának de facto felfüggesztésével folytatódott Adolf Hitler által, 1933-ban (az alkotmányosság látszatának fenntartása mellett), és aztán az 1940-ben már folyó világháborúba torkollott. (Benjamin a nácik elől menekülve öngyilkosságot követett el még ugyanebben az évben.) Benjamin szavai arra próbáltak inteni, hogy amikor a kivétel válik szabállyá, nem érdemes az addig bevettnek tekintett szabályok - illetve úgy általában: szabályok - szerint elemezni a történések várható menetét. Sajnos megkésve, hiszen Neville Chamberlain brit miniszterelnök még lelkesen, a tömegek üdvrivalgása közepette jelentette be 1938 szeptemberében - egy évvel a második világháború kitörése előtt - a következő mondatokat, Hitlerrel folytatott tárgyalásáról hazaérkezvén: “A csehszlovák probléma rendezése, amelyet most végrehajtottunk, nézetem szerint csak az előjátéka egy átfogóbb rendezésnek, amelyben egész Európa békét találhat. ... Hiszem, hogy ez békét jelent korunk számára.” “Menjenek haza és aludjanak nyugodtan.” 

“Attól félek, hogy a jelen megismétli a múltat” - az 1933-szindróma

A napokban Ferenc pápa, a hivatalos látogatáson lévő spanyol miniszterelnök és delegációja számára mondott beszédében szokatlanul erőteljes kijelentést tett, amikor egyrészt arra figyelmeztetett, hogy az 1929-es nagy gazdasági világválságnál is nagyobb válság várhat ránk, másrészt pedig ebben az összefüggésben felhívta a figyelmet egy idén nyáron megjelent könyv különösen fontos aktualitására, kijelentve, hogy a könyvben foglalt történelmi analógiák veszélye fenyegeti a világot. 

A könyv címe - és ettől válik a pápai “könyvajánló” különösen jelentőssé: “Az 1933-szindróma.” Az évszám Adolf Hitler hatalomra jutásának évére utal, a könyv pedig arról szól, mennyire mély analógia áll fenn korunk és azon korszak között, amikor a világ tudattalanul menetelt a II. világháború katasztrófájába; amikor  nem sejtette senki, még az adott napon sem, hogy Hitler lesz Németország vezetője, azt pedig különösen nem, hogy ez a hatalom sokáig fog tartani és az emberiség történetének egyik legnagyobb tragédiájához vezet. 

Az alábbiakban néhány mondat a könyv bevezető oldalairól: 

“E ponton tartozom egy magyarázattal, miért is született meg ez a könyv. Egy ideje már nehezen múlik el nap anélkül, hogy a hírek ne keltsenek bennem egy kellemetlen déjà vu érzést. Olvasom a sajtót, nézem a hírműsorokat, olykor csüngök a beszélgető-műsorokon, hallgatom, amit az emberek mondanak egymásnak a bárban vagy a buszon, és az a benyomásom van, hogy ezt már egyszer olvastam, már láttam, már hallottam. Csak egy teljesen különböző korszakban és máshol. … Ez egy másik történet volt, ismétlem folyamatosan magamnak. Egy olyan rémálom, amelyből mindig is próbáltunk fájdalmasan felébredni. És még úgy is tűnt, hogy sikerült. Próbálom nyugtatni magamat azzal a Marx által népszerűvé tett mondással, miszerint a történelem mindig megismétli önmagát: ami először tragédia, másodszor komédia. De mi van, ha most nem ez fog történni? Ha a sorrend megcserélődik, először komédia és utána tragédia? Mi van, ha megismétlődik, azonban mindkétszer tragédiaként? (Ez nem volna szokatlan, mi több, ez a legvalószínűbb végkifejlet: az I. világháborút követően csak húsz év telt el a másodikig.) A múlt rémálmai a jövőt rugdalják. És mi van akkor, ha egy rémálom, amelyből már egy ideje felébredtünk, amelyre már alig-alig emlékszünk, váratlanul elkezd rugdalni, mint egy öszvér, halálos rúgások záporát zúdítva ránk? … Attól félek, hogy a jelen megismétli a múltat, öntudatlanul, akaratlanul, talán anélkül, hogy mindez bárkinek is feltűnne. Ezért kezdtem el analógiákat keresni.”

“Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?”

A Foreign Affairs külügyi folyóirat legfrissebb számának címlapja, nagyon szemléletes illusztrációval, és az alábbi tematikus címmel: 

“Mit nem veszünk észre? A következő katasztrófa előrejelzése”

A lapban az alábbi - nem éppen optimista összképet sugárzó - tanulmányok olvashatóak:

- Hogyan gondolkodjunk megfelelően a jövőről?

- Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?

- A valódi kiberfenyegetés elhárítása

- A klímaváltozás következő veszélyes fázisa
- Az érkező vihar: a nagyhatalmak közötti háborúzás visszatérése
- Kapitalizmus a világjárvány után
- Kína szerint az USA veszítésben van - Washingtonnak meg kell mutatnia, hogy Peking téved
- Az elvadult szuperhatalom - miért lehet a jelenlegi egy illiberális amerikai évszázad
- A nemzetbiztonsági leszámolás - hogyan gondolkodik Washington a hatalomról

A nukleáris katasztrófa kockázatának fokozódásáról - könyvajánló

“Miként kezelhető a nukleáris fenyegetés kockázata?”

    Robert S. Litvak, Managing Nuclear Risks, Wilson Center 2020.

“Az emberiség három katasztrofális, ha nem egyenesen a létezését veszélyeztető fenyegetéssel néz szembe: a világjárvánnyal, a klímaváltozással és a nukleáris háborúval. 2020-ban a koronavírus (COVID-19) világjárvány globális leállást idézett elő, míg a klímaváltozás hírnökei a példátlanul extrém időjárásban, a bozóttüzekben és a sarkvidékek olvadásában jelentkeztek. Ezzel szemben a nukleáris fenyegetés nem kelt hasonló figyelmet, mivel nem befolyásolja mindennapi életvitelünket. Azonban egy nukleáris fegyver alkalmazása teljesen új helyzetet teremtene az egész világ számára - és ennek kockázata a kubai rakétaválság óta most emelkedett a legmagasabb szintre.” (Részlet a könyvismertetőből.)

• Robert S. Litvak, a könyv szerzője egyebek mellett a tekintélyes washingtoni agytröszt, a Woodrow Wilson International Center for Scholars alelnöke, illetve az intézet nemzetközi biztonsági tanulmányokkal foglalkozó igazgatója, emellett az Egyesült Államok-beli Los Alamos National Laboratory (a világ egyik legnagyobb tudományos és technikai kutatóközpontja, egyebek mellett itt fejlesztették ki az első atombombát is és sok egyéb mellett jelenleg is a nukleáris kutatás képezi egyik fő tevékenységi körüket) tanácsadója, korábban pedig Bill Clinton amerikai elnök Nemzetbiztonsági Tanácsának nukleáris non-proliferációval foglalkozó igazgatója. 

“Hogyan omolhat össze minden?”

Korábbi posztban már szerepelt néhány idézet egy könyvből, amelyről lássunk most néhány újabb részletet (a könyvismertető szövegéből): 

“Mi van, ha a civilizációnk összeomlik? Nem sok száz év múlva, hanem még a mi életünk során? Sokan látják, hogy óriási kihívásokkal szembesülünk napjainkban, a klímaváltozástól és annak katasztrofális következményeitől milliónyi társadalmi és politikai problémáig, azonban nehezen tudunk annak a nagyon is reális lehetőségével szembesülni, hogy ezek a válságok a teljes civilizációnk összeomlását eredményezhetik. Azonban ma már nagy mennyiségű bizonyítékkal rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy olyan rendszerszintű tehetetlenségekkel van dolgunk, amelyek súlyos fenyegetést jelentenek az emberiség fennmaradására egy fenntartható környezetben.”

A könyv szerzői a franciául collapsologie-nek, angolul collapsology-nak nevezett, a társadalmak és civilizációk rendszerszintű összeomlásával (összeomlás=collapse) foglalkozó irányzat - merthogy létezik már ilyen irányzat is - neves képviselői, könyvük az ezzel a témával foglalkozó kurzusok egyik alapmunkája. 

“Hogyan omolhat össze minden? Kézikönyv korunk számára” (Pablo Servigne and Raphaël Stevens: Comment tout peut s’effondrer: Petit manuel de collapsologie à l’usage des générations présentes, Éditions du Seuil, 2015, angol kiadás: Polity Press, 2020.)

Diplomáciai konfliktus az USA és a Vatikán között

Az elmúlt napokban két olyan esemény is történt, amely szemléletesen demonstrálja annak a konfliktusnak a további éleződését, amely az Egyesült Államok és a pápaság között áll fenn a nemzetközi kapcsolatok szögesen eltérő értelmezése terén. 

Az elmúlt években Donald Trump elnöksége alatt az USA szakított az elmúlt hetven évben követett internacionalista irányzattal és a nacionalista és unilaterális (egyoldalú érdekérvényesítés) diplomácia útjára lépett. (Többek között kilépve nemzetközi szervezetekből vagy azok legitimitását, illetve működőképességét gyengítő lépéseket téve, egyebek mellett az ENSZ-t és szervezeteit támadva.) Ezzel egyidőben, teljesen ellentétes irányvonalat követve, Ferenc pápa uralkodása alatt a pápaság friss dinamizmust adott annak a tipikusan katolikus felfogásnak, amely az “egység a sokféleségben” tanítás jegyében az emberiség egyetemes, nemzetek és vallások felett álló egységének megteremtését tűzi ki célul - természetesen a pápa által biztosított spirituális tekintélyre alapozva. E két irányzat közötti, változó intenzitású konfliktus hosszú évszázadokra tekint vissza, és éppen erősödőben van. Különös súlyt ad mindennek, hogy a pápaság által képviselt egyetemes irányzattal szembenálló oldal vezető szereplője jelenleg a világ elsőszámú hatalma. 

A konfliktus újabb jelenként az Egyesült Államok külpolitikájának irányítója, Mike Pompeo a konzervatív keresztény First Things című lapban, illetve ezt követően egy személyes közösségi médiás üzenetben intézett diplomáciai értelemben különösen kemény támadást a Szentszékkel szemben. Pompeo a Szentszéknek a pápaság egyetemes külpolitikai stratégiájában kiemelt helyet betöltő Kína-politikáját bírálta, kijelentve, hogy “a Vatikán morális tekintélyét veszélyezteti azzal, ha meghosszabbítja” a Kínával 2018-ban kötött egyházpolitikai egyezményt. Pompeo ezzel gyakorlatilag a Kínával az unilaterális konfrontációt választó amerikai külpolitikai irányvonalhoz való igazodásra szólítja fel a pápaságot, amely azonban ezzel szemben egyetlen állam külpolitikai érdekének sem akar alárendelődni, hiszen ezzel elvesztené egyetemes, minden nemzet és állam fölé emelkedő jellegét. Az amerikai külügyi vezető megszólalásának példátlan jellegére utal egy névtelenséget kérő, egykori vatikáni tisztviselő, aki a jezsuita America Magazinnak nyilatkozott ezzel kapcsolatban.A tisztviselő megfogalmazásában - “amennyiben a Szentszék hasonlóképpen kommentálná az Egyesült Államok kapcsolatát bármely állammal, nem tudom elképzelni, hogy Pompeo miniszter úr boldog lenne.” Hozzátette: a Vatikánt meglepték Pompeo szavai, különös tekintettel arra, hogy az amerikai külügyi vezető a hónap végén látogatást tesz a Vatikánban. “Egy ilyen lépés egy hivatalos látogatást közvetlenül megelőzően nem éppen jellemző a diplomaták többségére,” fogalmaz a vatikáni tisztviselő, aki “megafon-diplomáciának” nevezi Pompeo megnyilatkozását és hozzáteszi, hogy mindez nem szokatlan a Trump-kormányzattól. A Szentszék hivatalosan nem kommentálta Pompeo szavait. 

Azonban Ferenc pápa az ENSZ Közgyűlése előtt mondott (pontosabban videóban elküldött) beszédében felvette a kesztyűt és a multilateralizmus és a nemzetközi szervezetek, kiemelten az ENSZ szerepének erősítése mellett szállt síkra. Kijelentette, hogy Isten terve az emberi család egységének megteremtése, és ebben az ENSZ-nek is fontos szerepe van egy megújult formában: az ENSZ a pápa szerint “az államok közötti egység jele és az egész emberi családot szolgáló eszköz.” Ezzel a tervvel - szavai szerint - szemben áll “az az út, amely a nacionalizmust, a protekcionizmust, és elszigetelődést hangsúlyozza,” a sorok között utalva - mások mellett - az Egyesült Államok által nyíltan hangoztatott nacionalista, protekcionista és unilaterális politikai irányzatra. 

Úgy tűnik, a Szentszék által hangoztatott egyetemes - a pápa spirituális tekintélye által megalapozott - nemzetközi közösség gondolatának győzelemre juttatásának egyelőre a Ferenc pápa által a huszadik század első felének politikai konfliktusaihoz hasonlított konfrontációk állják útját. 

A járványtól a háborúig?

Niall Ferguson, neves brit történész (a világhírű Harvard, Oxford, Standford egyetemek oktatója-kutatója) napokban tartott előadást a genfi Graduate Institute of International Studies and Development szervezésében az első világháború időszaka és a jelenlegi világjárvány időszakának hasonlóságairól. Ferguson szerint figyelemreméltó hasonlóságok állnak fent a két korszak között. A történész arra mutatott rá, hogy mindkét korszak kapcsán az alábbi három fázis követte egymást: 

1. egy nagyon valószínűnek tekintett, nyilvánvalónak tűnő és veszélyes probléma (ezt a szakirodalom “szürke orrszarvúnak” nevezi) - 
2. először “fekete hattyúvá,” vagyis korlátozott tapasztalataink hátterén teljesen valószínűtlenné válik, 
3. majd ez a “fekete hattyú” egy olyan jelenséggé - ún. “sárkány királlyá” - alakul át, amely következményeit tekintve messze túlmutat önmagán. 

A fentieknek megfelelően, az első világháború bekövetkezésére számos korábbi előrejelzés figyelmeztetett (“szürke orrszarvú”) de mire bekövetkezett, mindenkit meglepetésként ért (“fekete hattyú”). Ugyanez történt a jelenlegi járvánnyal, melyhez hasonló esemény bekövetkezését jóval korábban, számos alkalommal jelezték szakértők és szakmai intézetek, azonban a járvány kitörése mégis mindenkit felkészületlenül ért. (Ferguson beszámolt arról is, hogy a  Világgazdasági Fórum 2020 januárjában tartott davosi összejövetelén kizárólag a klímaváltozásról volt szó, a járványról egyetlen szó sem esett, pedig akkor már tudható volt, hogy Kínában milyen válságot idézett elő.) Majd a világháború olyan kataklizmához vezetett, amely magán a háborún jóval túlmutató földindulást eredményezett (“sárkány király”): pl. a spanyolinfluenza terjedése nagymértékben a háborús körülményeknek volt köszönhető, és becslések szerint a háború halálos áldozatainak 5-8-szorosát eredményezte; vagy, a háború által elindított társadalmi és gazdasági felfordulás adott lökést a szélsőjobboldali-fasiszta és nacionalista, illetve kommunista mozgalmaknak, amelyek végül közvetlenül járultak hozzá a  különböző népirtásokhoz és a második világháború borzalmaihoz. Ehhez hasonlóan, Ferguson nem önmagában a jelenlegi járvány halálozási arányaiban látja a járvány jelentőségét, hanem a járvány által elindított negatív gazdasági, politika, geopolitikai és társadalmi következményekben. E következmények - hasonlóan az első világháborút követő időszakhoz - a nacionalista bezárkózást erősítik a globalizációval szemben, és végső soron - szól Ferguson figyelmeztetése - egy valódi (tehát nem hideg-, hanem forró háború) bekövetkezési esélyeit növelik. (A történész szerint például az USA és Kína közötti konfliktus vezethet ilyen háborúhoz, és a Tajvan körüli vita szolgálhat a fegyveres konfliktus közvetlen kirobbantójaként. detonátorként.) 

Tehát - szól Ferguson konklúziója - a jelenlegi világjárvány időszaka fordítottan analóg az első világháború időszakával: akkor egy “forró háborút” követett egy világjárvány (a spanyolinfluenza), most várhatóan egy világjárványt fog követni egy forró (tényleges) háború.

“Ne számíts arra, hogy a vakcina megmenti a világgazdaságot”

The coronavirus economy: How bad will it get?/A koronavírus-gazdaság: milyen rossz lesz? 

https://www.politico.eu/article/coronavirus-economy-recession-unemployment-disaster/

“Ne számíts arra, hogy a vakcina megmenti a világgazdaságot. A koronavírus járvány első hónapjaiban a politikai döntéshozók abban reménykedtek, hogy a járványt fel lehet számolni, ami a gazdasági tevékenység gyors helyreállításához vezet. Ma azonban, amikor az egyes országok világszerte a fertőzések számának emelkedésével szembesülnek és újabb, valószínűleg helyi lezárásokra készülnek, számos közgazdász arra számít, hogy a dolgok először rosszabbodni fognak, mielőtt jobbra fordulhatnának. ...

A járvány gyors megoldása nélkül - egy sikeres vakcina széleskörű alkalmazása hónapokra, ha nem évekre van - a koronavírus tovább sújtja a gazdaságot... A [gazdasági] helyreállítás eredményei elporladnak, még abban az esetben is, ha nem lépünk egy újabb elsöprő recesszióba a munkanélküliség miatt. ...

A globális bruttó hazai termék aránya becslések szerint 15.6 százalékot csökkent az év első hat hónapjában, ami négyszerese a 2008-as válság okozta csökkenésnek... Míg a koronavírus válság első szakaszát államilag előírt lezárások gerjesztették, a következő hónapokat valószínűleg a fogyasztói félelem és a kormányzati szigorítások fogják jellemezni, például az utazás, turizmus, szórakozás, vendéglátás és a kiskereskedelem terén. ... A legtöbb - például a Bank of England és az Európai Központi Bank - szakértő szerint nem várható a gazdaság válság előtti szintre emelkedése 2021 vége előtt - már amennyiben nem lesz egy nagyobb második hullám télen, mert ez esetben fogalmunk sincsen mi fog következni. 

Szerdán az EU piaci szabályozásért felelős szakértői arra figyelmeztettek, hogy a befektetők alábecsülik a gazdasági csalódást. Az árak elszakadtak a gazdasági valóságtól, az Európai Értékpapír-piaci hatóság szerint.

Az eljövendő özönvíz... A következő néhány hónap valószínűleg különösen komolyan fogja sújtani a kisvállalkozásokat... A Nemzetközi Valutaalap szerint a kis- és középvállalkozások 12 százaléka fog csődbe menni, ami háromszorosa a járvány előtti 4 százaléknak. ...

A közgazdászok aggódnak, hogy a multinacionális cégek már most leépítéseket jelentenek be, miközben még érvényben vannak a rendkívüli szabadságolások és egyéb állami támogatások. ... Mindez azt jelzi, hogy a multinacionális cégek újraértékelik hosszútávú, a járvány utáni időszakra vonatkozó munkaerő-igényeiket, ezáltal még inkább valószínűvé téve a bizonytalan és homályos időszak elhúzódását. Egyes cégek szerint az üzleti modelljük tartósan károsult. ... Számos olyan probléma van, amely nem fog megoldódni még egy egészségügyi áttörés, mint például a vakcina feltalálását követően sem. ...

A világot várhatóan a munkanélküliség különböző hullámai fogják sújtani, amint a bezárások, stratégia változások és elbocsátások a gazdaság egyik részében más cégeket a létszámcsökkentésre vagy a munkaerőfelvétel befagyasztására fognak kényszeríteni....

... néhány, a banki szektorban dolgozó szakértő szerint hamarosan a bankok maguk is állami segítségre fognak szorulni. ... Egy kreditválságra az év második felében kerülhet sor...

A vakcina segíteni fog, azonban nem fog olyan gazdasági csodaszernek bizonyulni, amelyet a politikai döntéshozók remélnek. A világgazdaság szempontjából ez a kérdés nem olyan egyszerű, hogy van-e vakcina vagy sincs. ...

A 2020-as év gazdasági veszteségein túl a válság legrosszabb aspektusai csak évek múlva fogják hatásukat megmutatni. A Nagy gazdasági világválságot az 1929-es októberi piaci összeomlás indította el, azonban a gazadaság 1933 márciusáig, az amerikai bankrendszer összeomlásáig nem érte el a válság legmélyebb pontját. [Adolf Hitler, a gazdasági válság európai következményeinek köszönhetően 1933-ban lett Németország kancellárja.] A megrémisztett üzleti élet a vírust követően még sokáig vissza fog riadni a kockázatvállalástól... A hit megingása nagyon komoly mértékű, évtizedekig elhúzódó visszatartó hatást gyakorol a termelésre és beruházásokra. ...

A legnyilvánvalóbb fenyegetés ebben a helyzetben a defláció [az árszínvonal általános csökkenése]. ... Míg az alacsony árak kedvezőek lehetnek a fogyasztónak, a gazdaság számára rendkívüli pusztító erő, mivel arra készteti az embereket és cégeket, hogy halasszák el vásárlásaikat a várható még olcsóbb árak reményében. Ez a gazdaságot egy lefelé tartó spirálba taszítja, mivel megnehezíti a kölcsönök visszafizetését, azáltal, hogy a cégek nehezebben tudják előteremteni az adósságaik visszafizetéséhez szükséges anyagi erőforrásaikat. ... Soha nem állt még elő defláció olyan mennyiségű adósság hátterén, mint jelenleg, ez megfojthatja a gazdasági tevékenységet. ... számítani lehet egy két évig tartó deflációra, különösen Európában és az USA-ban, amit majd egy 5-6 százalékos inflációs csúcs fog követni. Nem tudunk fájdalom nélkül kikerülni ebből a helyzetből. ...”

A Szentszék államtitkára: “római egyetemesség” szemben a “gyermeteg nacionalizmussal”

Edward Pentin, a katolikus egyház Ferenc pápával kritikus, konzervatív tradicionalista szárnyának ismert és befolyásos képviselője, a nemrég sikkasztás gyanújával letartóztatott Steve Bannon, Trump elnök egykori stratégiai főtanácsadója által is támogatott Dignitatis Humanae Intézet munkatársa idén július végén megjelent könyvéből származik az alábbi rövid részlet. Pentin könyve - “A következő pápa” (The Next Pope, Sophia Institute Press, 2020) - a Ferenc pápa utáni pápaválasztás esélyes jelöltjeit veszi számba, azzal a szándékkal, hogy egyben orientálja is a majdani pápaválasztásra befolyással bíró személyeket. Pietro Parolin, a Szentszék jelenlegi államtitkára (“miniszterelnöke”), a pápa után gyakorlatilag a legfontosabb pozíciót betöltő, Ferenc pápa bizalmasának számító bíboros kapcsán a könyv szerzője egyebek mellett a következőket tartotta fontosnak kiemelni: 

“Parolin elmondta, hogy a Szentszéket ‘aggasztja’ a populizmus terjedése a világban és a ‘befogadásra és integrációra való képesség’ hiányát veszélyesnek tekinti. ... [ugyanő] 2020-ban a nacionalizmus és elszigetelődés [izolacionizmus] felé sodródásra figyelmeztetett, amelyek szerinte ‘alapvetően gyermeteg reakciók egy támadónak tekintett globalizált világra,’ míg a romanitás (Romanità - a római éthosz) ‘valódi egyetemességet, testvériséget, a mások iránti nyitottságot és békét’ jelent. Szavait - amelyeket a Szent Egyed világi közösséghez intézett - a nemzeti konzervativizmusról az ‘Isten, Becsület, Ország’ témában tartott római konferencia hallgatólagos kritikájaként értelmezték, amelyre épp pár nappal korábban került sor és amelyen Orbán Viktor magyar miniszterelnök is felszólalt.”

Kép forrása: https://newsbook.com.mt/l-ewropa-mardet-ghax-insiet-il-wirt-nisrani-il-kardinal-parolin/
 

“A világjárvány aláássa a nemzetközi rendet”

Az International Institute for Strategic Studies neves brit intézet vezető tanácsadójának írásából - John Raine: “COVID-19: több szabály, kevesebb nemzetközi rend” (COVID-19: more rules, less international order) 

“A COVID-19 negatív geopolitikai hatása kezd egyértelművé válni. ... A régi konfliktusok és viták továbbra is jelen vannak és némelyikük súlyosbodott. A világjárvány nem a multilateralizmus győzelmét hozta el; ellenkezőleg, elénk tárta a multilaterális szervezetek hiányosságait és megosztottságát. Messze nem a humanitárius együttműködés korszakának nyitott utat, hanem a hibáztatásnak és tiltakozásnak. 

Van azonban egy további következménye a világjárványnak: a szabályok proliferációja. ... a COVID-19 unilaterális, nacionalista szabályok szaporodását indította el. Míg bővében vagyunk a szabályoknak, ezek nem támogatják a nemzetközi rendet. ... Mindez összecseng Peking, Moszkva és társaik nacionalista és unilaterális programjával. ... az egyes államok jelenleg az alábbi, váratlan kihívással szembesülnek: hogyan kezeljenek egy olyan új jogi szabályozási kultúrát, amely ahelyett, hogy erősítené, aláássa a jogszabály-alapú nemzetközi rendet. Az elemzők és nemzetközi közéleti szereplők a szabályozás multilaterális megközelítésére hívnak fel a COVID-19-hez kapcsolódóan, azonban annak a tétje, hogy ezeket a szabályokat miként alkotják meg, még annál is komolyabb, mint a közegészség kérdése. A kihívás most az, hogy megakadályozzuk: a világjárvány nehogy csendben áldozatul ejtse a közös részvételen alapuló, egyetemes szabályok koncepcióját is.”