"A világ küszöbönálló összeomlások veszélyével áll szemben"

A G20-ak 2020. évi jelentése a kritikus globális átalakulásokról (részlet): 

"A G20 fórum (a világ jelentősebb államait és az Európai Uniót tömörítő szerveződés), tudományos szekciója (S20) által kiadott 2020. évi jelentés elsődleges konklúziója, hogy a világot és az embereket holisztikusan kell nézni, komplexitásuk és egymástól való kölcsönös függésük teljes tudatában. Ezt a leckét a kialakulóban lévő, az egészségügy, a környezet és technológia terén végbemenő kritikus globális átalakulások szisztematikus vizsgálatának eredményeképpen tanultuk meg, aminek egy globális diszruptív [hirtelen törést okozó] esemény, a COVID 19 világjárvány adott külön hangsúlyt. Ez a gyorsan terjedő járvány lerántotta a leplet társadalmaink egészségügyi, gazdasági, társadalmi és oktatási sebezhetőségeiről, és nyilvánvalóvá tette az előrejelzés hiányát, ami számos területen nem megfelelő válaszokat eredményezett."

A fent említett jelentés elkészítésében részt vett a University of Cambridge Centre for the Study of Existential Risk intézet is, amely a rendszerszintű összeomlások elemzésével és előrejelzésével foglalkozik. Az intézet a következőket fűzte a jelentéshez: 

"A G20 tudományos csoportjának (S20) ezen jelentése cselekvésre szólít fel. A világ küszöbönálló összeomlások veszélyével áll szemben, köszönhetően a 21. század példátlan, rendkívül komplex és egymással összekapcsolódó globális rendszereinek. Ezek a rendszerek ugyan sok tekintetben javítottak az emberek létfeltételein, ugyanakkor azonban nyilvánvalóvá tették a nemzetközi folyamatok törékenységét: a COVID-19 világjárvány okozta gazdasági, egészségügyi és politikai összeroppanás ennek egy aktív példája. ... E jelentésben foglalt elemzés egy nemzetközi átalakulás vízióját foglalja magában. A G20 nemzetek közötti fokozott együttműködés támogatása és egy független, a nemzetek és kultúrák felett álló közjót szolgáló Tudományos Előrejelzési központ létrehozása megvalósítható cél őszinte vezetői elköteleződés esetén. Egyedülálló cselekvési ponthoz érkeztünk; egy olyan fordulóponthoz, amelynél az említett irányba való elmozdulás melletti döntést a jövő generációi bölcs és gondviselésszerű lépésnek tekinthetnek."

Egy "mindenki mindenki ellen" háború árnyékában

Putyin "mindenki mindenki ellen" háborúra figyelmeztet, amennyiben a feszültségeket nem sikerül feloldani

A CNBC beszámolója alapján. 

Vlagyimir Putyin elnök a Világgazdasági Fórum e héten zajlott ülésén figyelmeztetett, hogy a koronavírus járvány súlyosbította a már eleve létező globális problémákat és egyensúlyhiányokat, amelyek olyan szintig romolhatnak, amikor már a "mindenki mindenki elleni háború köszönt ránk." Putyin szakértőkre hivatkozott, akik szerint a globális helyzet az 1920 és 1930-as évekkel mutat párhuzamot, "a rendszerszintű kihívások és potenciális fenyegetések terén." Mindezen kihívások törvényszerű hatást gyakorolnak a nemzetközi kapcsolatokra is, azokat kevésbé stabillá és kevésbé kiszámíthatóvá teszik Szavai szerint "a 20. században a hasonló problémák megoldásának elmulasztása, illetve az arra való képtelenség a katasztrofális második világháborúhoz vezetett." Noha az orosz elnök reményét fejezte ki, hogy egy hasonló konfliktus nem fog újra megtörténni, "mert az a civilizációnk végét jelentené," nyomatékosította, hogy "a jelenlegi helyzet kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen módon alakulhat," ha nem sikerül változtatni. "És meg van az esélye annak, hogy bekövetkezik a globális fejlődés tényleges összeomlása, amely egy mindenki mindenki elleni háborút eredményezhet."

Megjegyzés: Putyin mindezzel gyakorlatilag nem tett mást, mint  az általa is kritizált globális színpad egyik szereplőjeként elismételte azon szakértők szavait, akik már évekkel korábban felhívták e problémákra a figyelmet. Az általa is előrevetített "mindenki mindenki ellen" háború potenciális hadviselő feleként szavai természetesen más súllyal esnek a latba. 

Alább egy válogatás csak ezen a blogon megjelent, ilyen tartalmú posztokból:

“Pontosan ez történt a két világháború között...”

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

“Az utolsó évszázadunk”?

“Többet hallgassunk szerencsétlenségekről szóló próféciákat, mint boldog jövőről szólókat”

“Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?”

A nukleáris katasztrófa kockázatának fokozódásáról - könyvajánló

“Hogyan omolhat össze minden?”

A járványtól a háborúig?

“Ne számíts arra, hogy a vakcina megmenti a világgazdaságot”

“A világjárvány aláássa a nemzetközi rendet”

“Az összeomlás végül sokkal gyorsabban következik be, mint ahogyan azt elképzeljük”

A világgazdaság térképe épp teljes újrakeverés alatt áll: a nagy győztes egyelőre a bizonytalanság 

Globális adósságválság árnyékában

“Globális ébresztő”

Lehetséges, hogy másképp érjen véget a világ?

Az emberi civilizáció rendszerszintű összeomlásával foglalkozó tudományág, a kollapszológia jeles képviselői, néhány évvel azon könyvük megjelenése után, amelyben összegezték ennek a tudományágnak a főbb megállapításait, egy újabb munkával álltak elő. Az újabb munka címe: “Lehetséges, hogy másképp érjen véget a világ” (Pablo Servigne, Raphaël Stevens and Gauthier Chapelle, Another End of the World Is Possible, Cambridge, UK: Polity, 2020). Ezen kötetükben az előző könyvben írottakhoz képest optimistább hangot ütnek meg, nem azért, mert az összeomlás mégis elkerülhető volna, hanem azért, mert szerintük a spiritualitás visszatérésével ezt az összeomlást másképp tudjuk átvészelni, illetve fel tudnunk készülni arra, hogy milyen új világot építsünk fel, és milyen új - spirituális - elvek alapján. Tanulságos látni, hogy a közelgő összeomlás növekvő fenyegetése (e tekintetben nyilvánvalóan nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világjárvány hatásait) milyen irányba mozdíthat el mintegy törvényszerűen egyébként nem vallásos embereket is. Vajon milyen fejleményekre számíthatunk e tekintetben, ha már nem pusztán az összeomlás fenyegetésével, hanem annak tényével kell szembesülnünk? 

“Társadalmunk szomjazik a kapcsolatokra és a jelentésre. Mégpedig azért, mert kiszárította a forrásokat. A tudomány, a technológia és a kapitalizmus mindent megfosztott a szenttől. A vallási struktúrák eltávolítása a közélettől a világ deszakralizálásához [a "Szenttől" való megfosztásához] vezetett... Tényleg lehetséges  volna a világ végéhez közelíteni spiritualitás nélkül? Azt gondoljuk, hogy nem. Azonban a tragédia az, hogy racionális társadalmaink egyáltalán nem készítettek fel erre bennünket. Kiöntve a gyereket (a spiritualitást) a fürdővízzel (a vallással) együtt, megfosztották magukat azoktól az alapvető eszközöktől, amelyekre hosszútávon szükségünk lenne. A spiritualitás ‘alapvetőbb és egyetemesebb valóság, mint a vallás.’ Az a [pszichológiai] jelenség, amiből fakad a legősibb, és a társadalom számára ugyanolyan fontos marad még a vallási rendszerek hiányában is. … A spiritualitás visszatérését mély és hathatós szükségletek idézik elő. Számtalan formában fognak megjeleni a jövőben. Némelyikük csalás lesz, mások közülük gyönyörűek lesznek. Ahelyett, hogy kényesen eltartanánk az orrunkat, hasznos lehet megtanulni, hogyan válogassuk szét őket, más szóval, mélyesszük kezünket az iszapba és váljunk hozzáértőkké. Őszintén szólva, ezen a ponton, ahova elérkeztünk, mit veszíthetünk?” 

 

"2020 abban lehet korszakhatár, hogy utólag majd úgy látjuk, most kezdődött el az apokalipszis"

Szathmáry Eörs evolúciós biológus, a Magyar Tudományos Akadémia fenntartható fejlődés elnöki bizottságának elnöke:

“Az emberi túlterjeszkedés következménye, hogy a városok határfelületein élő állatok beszoknak a városokba, és hozzák magukkal a kórokozóikat. A denevérek vírusainak döntő többségét például még nem jellemezték a tudósok, és ezek ugrásra készen állnak: 'minden racionális adat alapján várható, hogy egyre több fertőző betegség jelenjen meg, adott esetben két-három járvány lesz egyszerre'. Éppen ezért Szathmáry szerint a koronavírus-világjárvány lecsengésével a legkevésbé sem jön el a 'business as usual', semmi 'back to normal' nem lesz itt. [...] 

Arra a kérdésre, hogy a 2020-as év eseményei vajon több embert ráébreszthetnek-e a változtatás kényszerére, Szathmáry nem zárta ki, hogy igen, bár úgy látja, inkább a 2010-es évek végén ismerték fel sokan a problémát. '2020 inkább abban lehet korszakhatár, hogy utólag majd úgy látjuk, most kezdődött el az apokalipszis – mert ez is benne van a pakliban. Nem azt mondom, hogy ez fog történni, azt viszont állítom, hogy komoly valószínűsége van. Korszakhatár abban van, hogy komolyan kell venni ezt a lehetőséget.' [...] 

'Ha valaki elgondolkozik azon, hogy szeretné-e, hogy a gyerekének vagy az unokájának a napi élelemért esetleg el kelljen vágni valaki másnak a torkát 20-30 év múlva', akkor valószínű, hogy nem ezt akarja megcélozni. 'De kiszámíthatatlan, hogy ez milyen mértékben tudatosul: annyira, hogy értelmes cselekvéssé desztillálódjon? Ez nem triviális. Nagyon jól lehet rettegni, és aztán mégsem történik semmi.' [...]

Mint mondta, ő valóban ijedt, de ez értékrend kérdése is: 'érték a tudomány, a művészet, amit emberek sok-sok generációja létrehozott, a politikával, szabadsággal kapcsolatos eszmények – én ezeket féltem igazán. Mert amikor nincs mit enni, akkor nem ezekkel foglalkoznak az emberek. Nagyon könnyen elveszítjük a kultúránkat.'”

Egyetemes kontra nacionalista hatalmi koncepció: helyzetjelentés az USA-ból

"Az amerikai katolikus egyház Trump-féle fogságának vége"

Részletek Massimo Faggioli, katolikus történész La Croix katolikus lapban megjelent írásából: 

"Tudjuk, hogy a katolikus Joseph R. Bidenre hárul az a feladat, hogy elkezdje azon erkölcsi és fizikai sebek gyógyítását, amelyeket Donald J. Trump okozott az országnak, azzal, ahogyan a koronavírus-járvány és a globalizáció jelenleg is zajló válságát kezelte. Az amerikai elnöki pozíció nem csupán politikai, hanem erkölcsi és vallási aspektusokkal is rendelkező hivatal. És Joe Biden egy olyan időszakban foglalja el ezt a hivatat, amikor a politikai identitás kérdése teológiai és dogmatikai jelentéssel telítődött meg ebben az országban. 

A Biden-elnökség alatt a Vatikán és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok újrarendezésére lehet számítani, még ha vannak is bizonytalanságok egyes nemzetközi ügyekben. Azonban ennek az újrarendeződésnek egy mélyen megosztott egyházat kell tekintetben vennie az USA-ban és globálisan egyaránt. … 

Példátlan konfrontációra került sor a Trump-féle vezetés és a jelenlegi pápa között. Trump az amerikai katolikusok megosztására és legyőzésére tett kísérletet. Az elmúlt négy évben a Fehér Ház (bizonyos tisztviselőkön keresztül - pl. Steve Bannon és Pompeo) politikai kísérletet tett az egyház megosztására - Ferenc pápa ellen. … Azonban a megosztásra tett kísérlet kudarcot vallott. [A] konzervatív amerikaiak egy olyan katolicizmust kívántak volna, amely nem pusztán konzervatív vagy poszt-liberális, hanem nyíltan anti-liberális.  Modellnek nem II. János Pált vagy Joseph Ratzingert, hanem Orbán Viktort, a magyar miniszterelnököt és az ‘illiberális demokrácia’ önjelölt bajnokát tekintik. A Trump-féle Fehér Házhoz közelálló tisztviselők - mint Pompeo, Bannon és Newt Gingrich… - megpróbáltak szimpatizánsokat találni a Vatikánban, Olaszországban és Európában, hogy kialakíthassák az európai jobboldallal szövetséges újnacionalista katolicizmus hídfőállását. Kudarcot vallottak. Joe Bidennek köszönhetően a Demokrata Párt gyakrabban és meggyőzőbben használ olyan nyelvezetet 2020-ban, amelyet a vallásos szavazók is értettek. Azonban még hosszú út van hátra addig, míg elragadhatják a Republikánus Párttól a magukra aggatott ‘Isten pártja’ címkét."

Történelmi analógiák: az emberiség első globalizációs korszaka (és annak vége)

»A legtöbb történész mostanára adottnak tekinti, hogy az 1880-as évekre a határokon átívelő kapcsolatok olyan nagyságrendet értek el, hogy lehetséges volt egy integrált globális egységről beszélni. A például Japán és Korea által évszázadokon keresztül folytatott politikai elszigetelődésre immár gyakorlatilag nem volt lehetőség. A munkaerőpiac és a nyersanyag-árak politikai és földrajzi határokon átívelő módon hangolódtak össze. A kommunikációs hálózatok az egész világot átfogták és az egyidejűség érzését tették lehetővé. “Azon feltételek, melyek közepette élünk,” jelentette ki diadalmasan Sandford Flemming [a neves feltaláló] 1884-ben, “teljesen megváltoztak. [...] Az egész világ közvetlen szomszédságok és közeli kapcsolatok hálózatává zsugorodott.” Annak üteme és foka, ahogyan a különböző komponensek a globális egyidejűség ezen világává változtak eltérő volt; azonban ez a folyamat az első világháború kitörésének időpontjára minden társadalmat elért és a világ teljes területi átalakulását eredményezte.”«

Egy ilyen helyzetben köszöntött be az első világháború.

(Sebastian Conrad, What is Global History, Princeton University Press, 2016.)

Egykor és most: a wuppertali (Németország) függővasút, 1902-ben és 2015-ben.

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

Egy könyvajánló - a politikai történésekkel kapcsolatos fantáziánkat fejlesztendő. (Tobias Straumann: Adósság, válság és Hitler felemelkedése, Oxford University Press, 2019.)

Részlet a könyv bevezetőjéből: 

»1931. július 14-én Joseph Göbbels, a Német Nemzetiszocialista Párt berlini vezetője és propaganda-vezére ujjongott. “A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában,” írta naplójában. “A hitelezés elapadt. Brüning kancellár komoly problémákba szaladt bele. Az ország a csőd szélén tántorog. Kísérteties bizonyossággal közeledik a mi óránk és mi meg fogjuk azt ragadni. Brüning után mi következünk.”

Az I. rész azt mutatja be, hogy a legtöbb bankár, diplomata és politikus milyen lassan volt képes ráébredni a körülöttük zajló történések nagyságrendjére. A II. rész azokat a fordulópontokat veszi számba, amelyek révén megértették, mi forog kockán, és ezt követően megpróbálták a kényszerítő körülményeket kijátszani. A III. rész pedig a katasztrófa elhárításának végső kudarcával és a pénzügyi válság gyors elharapózásával foglalkozik. Egy szinte bibliai mértékű történésről van szó, amely bemutatja, milyen gyorsan csúszhat ki egy elsőre kezelhetőnek tűnő helyzet az ellenőrzés alól.«

“Trump lángra lobbanthatja a világot,” a “német Trump”

Függetlenül attól, végül mi lesz az alábbi hírekben foglaltak végkifejlete, jellemző pillanatképeknek tekinthetőek 2020. év végéről:

Haaretz, 2020. november 27. 

“Trump felperzselt földet hagyhat maga után. Netanyahu boldogan kölcsönöz számára egy öngyújtót. 

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke számára még több, mint egy hónap van hátra, mielőtt távozik, és távozás közben lángra lobbanthatja a világot. Úgy tűnik, a tűzvész elindításához a gyufásdobozban található összes gyufát meg akarja gyújtani. A mellette álló Benjamin Netanyahu [izraeli] miniszterelnök boldogan kölcsönözne számára egy öngyújtót. …

Most tehát csupán a következő két forgatókönyvben reménykedhetünk: az irániak inkább megvárják Joe Biden beiktatását, ahelyett, hogy bosszút álljanak, vagy Trump kifogy a gyufákból.

Az Iránnal való súlyos eszkaláció, a világjárvány csúcspontján, egy szenvedő gazdasággal a háttérben, és egy olyan miniszterelnökkel, akire bírósági eljárás vár, miközben hajlamos arra, hogy kizárja a döntéshozatalból a védelmi- és külügyminiszterét, túlságosan is rémisztő forgatókönyv.”

Politico, 2020. november 27.

“Ismerje meg a német Donald Trumpot

A keményvonalas konzervatív Friedrich Merz bejelentkezik a CDU [német kormánypárt] vezetéséért.

A párt delegáltjai várhatóan januárban választják meg a CDU új vezetőjét három jelölt közül. A győztes vélhetően a párt kancellárjelöltje lesz, és feltételezve, hogy a CDU és bajor testvérpártja megtartják vezető pozíciójukat, Németország kancellárja is. …

Merz jóval vetélytársai előtt áll a közvéleménykutatásokban. … Az e hónapban közölt adatok szerint Merz 26 százalékon áll, az utána következő Röttgen 10.6, Laschet pedig 8.1 százalékot kapna. A még hivatalosan el sem indult német egészségügy-miniszter 23 százalékos támogatottságot tudhat magáénak. …

Merz győzelme katasztrófa lenne, figyelmeztetett a pártvezetéshez közelálló párttisztviselő. … ‘Mindenben maga akar dönteni,’ mondta róla egy korábbi beosztottja, kiegészítve azzal, hogy mindig is arra hajlott, hogy figyelmen kívül hagyja másik tanácsát. 

Ugyanakkor Merkel húsz éve tartó, konszenzusra törekvő, sziszifuszi stílusa után sokan a CDU-ban Merz belemenős megközelítésére vágynak. Az egyetlen kérdés az, vajon Németország kész-e együttélni ennek következményeivel. 

“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

A Princeton Egyetem Globális Rendszerkockázatok kezdeményezésének rendezvénye (2020. december 4-5.)

A világhírű egyetem keretein belül működő program a rendszerszintű összeomlások minél mélyebb megértése érdekében folytat történelmi kutatásokat. A kutatások keretében a korábbi történelmi korszakok összeomlásainak mintáit kívánják feltérképezni, abban a reményben, hogy sikerül ezek segítségével a jövőbeli összeomlásokat modellezni. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a rendszeresek, mechanizmusok, dinamikák és a civilizációk legalapvetőbb dimenziói (élelem, víz, egészségügy, járvány, kereskedelem, szállítás, politika, béke, biztonság és a technológiákra való támaszkodás) sok tekintetben ugyanazok ma is, korunk fejlett technológiája és a globális integráció előrehaladott volta ellenére is. A látszólag különböző történelmi kudarcok olyan rendszerszintű hasonlóságokat hordozhatnak magukban, amelyeket eddig nem tanulmányoztak még interdiszciplináris szemszögből. 

A kezdeményezés programja szerint “a szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben. A várható katasztrófa a jelenlegi társadalmi, politika és gazdasági berendezkedést visszafordíthatatlanul egy, a jelenlegitől eltérő állapotba fogja taszítani.” Mindez a jelenlegi állapotot fenntartását támogató visszacsatolási folyamatok gyengülésének, illetve azon visszacsatolási folyamatok erősödésének köszönhető, amelyek egy kezdetben csekélynek tűnő válságból átfogó összeomlást tudnak gerjeszteni. 

A jelenlegi civilizációs rendszer növekvő komplexitásának fenntartása egyre nagyobb mértékű fizikai és társadalmi energiát követel és ez önmagában is egyre nagyobb feszültséget jelent a  társadalmak számára. Az emberiség adottnak tekinti a társadalmi szerveződés modern világot jellemző példátlan szintjét, azonban ez exponenciális terhet ró mindenkire. A kérdés: mennyire fenntartható ez a rendszer? Ha meg akarjuk érteni a legfontosabb társadalmi struktúrák természetét, a legjobb, ha azt vizsgáljuk, mi történik akkor, ha ezek és az ezeket támogató intézmények eltűnnek. Ennek érdekében a program egy új megközelítést alkalmaz, melynek segítségével a történelemben bekövetkezett összeomlások kapcsán a kritikus rendszerekre fókuszálnak, illetve arra, hogy milyen mechanizmusok és események járultak a rendszerszintű széteséshez vagy jelezték azt előre. Az egyik ilyen példaként vizsgált történelmi korszak az “i.sz. 4-6. századi eurázsiai káosz” időszaka. Számos ilyen történelmi összeomlás a népesség megtizedelését eredményezte és a program végső célja az, hogy a történelmi analógiákból nyert felismerések segítségével megelőzhessék az emberéletek katasztrofális szintű pusztulását. 

Egy magabiztos előrejelzés 1923-ból

A Magyarság című lap berlini tudósítójának 1923. november 10-i keltezésű írása (betűhű közlés): 

“Nem tudom, mire e sorok Budapestre érkeznek, él-e, hal-e Hitler Adolf, bajor földön lesz-e még, vagy már sikerült elérnie a határt. Ez most már nem is tulságosan fontos. Akár megpróbálják őt bíróság elé álítani, akár nem, Hitler Németországban eljátszotta játékait és el fog tünni, mint ahogy ... más balsikerű vállalkozások vezetői is eltűntek.” (Radnai Endre: “A német nemzeti mozgalom összeomlásának hiteles története,” Magyarság, 1923. november 16.)

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

Henry Kissinger, az USA volt külügyminiszterének kijelentései a Bloomberg New Economic Forum rendezvényen (“Kissinger Warns Biden of U.S.-China Catastrophe on Scale of WWI”, Bloomberg, 2020, november 16.)

»“Amerika és Kína egyre inkább a konfrontáció felé sodródik, és a diplomáciai tevékenységüket konfrontatív módon űzik. … Amennyiben nincsen alapja valamiféle kooperatív együttműködésnek, a világ az Első világháborúhoz hasonló katasztrófába fog siklani.” … A jelenleg rendelkezésre álló katonai technológiák egy ilyen válságot “még nehezebben kontrollálhatóvá tesznek, mint a korábbi korszakokban. … Fennáll a veszélye annak, hogy bekövetkezik egy válság, amely túl fog menni a puszta retorikán és katonai konfliktusba torkollik. … A Covid-járvány, amelyet az egyes országok leginkább külön-külön próbáltak kézben tartani, noha a hosszú távú megoldás globális összefogással érhető csak el, tanulságos figyelmeztetést hordoz számunkra.”«