A közeljövő megakatasztrófái

A közelmúltban jelent meg egy interjú annak a könyvnek a szerzőjével, amely a huszonegyedik századi ún. megakatasztrófák veszélyére és az ezekre való felkészülés fontosságára hívja fel a figyelmet. A könyv szerzője Jeffrey Schlegelmilch, a világ élvonalába tartozó, amerikai Columbia Egyetem National Center for Disaster Preparedness elnevezésű központjának igazgatója. 

A szerző szerint az emberi civilizáció fejlődése nagymértékben fokozta az ún. megakatasztrófák bekövetkezésének esélyét. A szerzővel készített interjú bevezetése a következőképp fogalmaz: “Víz alá került városok. Élelmiszerhiány. Az elektromos gerincvezeték elleni támadások. Bioterrorizmus. Ideje felkészülnünk a holnap katasztrófáira.”

Megakatasztrófán a szerző azon nagyszabású katasztrófákat érti, amelyek társadalmakat megváltoztató hatással bírnak. Ilyesmire példa a középkori “Fekete halál” néven ismert járvány, amely Nyugat-Európa lakosságának mintegy harmadát - egyes becslések szerint ennél is többet - pusztította el. A megakatasztrófák tehát nem időleges hatással vannak a társadalmakra, hanem teljes mértékben megváltoztatják a történelem menetét. Korunk - a szerző szerint - annyiban különbözik a korábbi megakatasztrófáktól, hogy ilyesmire egyre nagyobb gyakorisággal kell számítanunk. E katasztrófák közé tartozik a klímaváltozás, a biológai természetű veszélyek, beleértve a bioterrorizmust és a járványokat, a kritikus infrastruktúra összeomlása, a kiberfenyegetések és a nukleáris konfliktus. Ez utóbbi kapcsán  a szerző hangsúlyozza, hogy ellentétesen a közvélekedéssel, a nukleáris fegyverek bevetése ma valószínűbb, mint bármikor korábban. Mindemellett hozzáteszi, hogy még az Egyesült Államok is teljes mértékben felkészületlen ezekre a katasztrófákra, ezért az általa vezetett intézet éppen ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében folytat tevékenységet.

Részletek az USA titkosszolgálatai által készített legfrissebb kockázatelemzési jelentésből

Néhány részlet az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Igazgatósága által 2021. április 9-én kiadott - az USA titkosszolgálatai által készített - éves kockázatelemzési jelentésből - tanulságos látni, hogy a jelentésben (pl. a Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea által jelentett fenyegetés mellett) külön fejezetként szerepel a világjárvány és a klímaváltozás problémája is: 

"A Covid-19 világjárvány világszerte felborította mindannyiunk életét, és a globális egészségügy területén messze túlhaladó gazdasági, politikai és biztonsági következményekkel jár. Arra számítunk, hogy a Covid-19 mindaddig világszerte fenyegetést fog jelenteni a népességre, míg a vakcinák és kezelőgyógyszerek széleskörűen el nem terjednek. A világjárvány gazdasági és politikai következményei még évekig hullámzani fognak világunkban. … A világjárvány súlyosbítja a geopolitikai feszültségeket, a nagyhatalmak mindent megragadnak ahhoz, hogy előnyre és befolyásra tegyenek szert. … A világjárvány gazdasági hatásai valószínűleg instabilitást eredményeznek vagy azokat súlyosbítják legalább néhány - vagy vélhetően - számos országban, ahogy az emberek egyre elkeseredettebbekké válnak az összeadódó kihívások - a gazdasági visszaesés, a munkahelyek elvesztése és az összeomló ellátási láncok - nyomása alatt. Némelyik súlyosan érintett ország pénzügyi és humanitárius válsággal szembesül, növelve a migrációs nyomás, a kormányzatok összeomlásának vagy a belső konfliktusok kialakulásának kockázatát. Noha a globális kereskedelem mutatja jelét a Covid-19 által előidézett pangásból való visszatérés jeleinek, a közgazdászok arra figyelmeztetnek, hogy a világjárvány folyamatban levő vagy növekvő hatásai bármiféle felépülést meg tudnak állítani, folyamatos nyomás alatt tartva a kormányzatokat, hogy a belső gazdasági stabilitásra koncentráljanak. … A Covid-19 világjárvány világszerte kiváltja a biztonsági prioritások változását is. 

Értékelésünk szerint a klímaváltozás és a környezetkárosítás hatásai közvetlen és közvetett  fenyegetések keverékét fogják eredményezni, beleértve a gazdasági kockázatokat, az erősödő politikai instabilitást, a népesség kényszerű mozgását, és olyan új helyszíneket, ahol az elkövetkező évtizedben és azt követően fognak kibontakozni geopolitikai versengések."

Néhány sor a háborúról

Ian Mcewan írja a következőket a Black Dogs (Fekete kutyák) című, közvetlenül a második világháború után játszódó novellájában, miután a főszereplők tanúi annak, ahogyan egy világháborús emlékműre éppen az elesett katonák neveit vésik fel, miközben egy feketébe öltözött, halottsápadt nő, akinek a férje és két fiútestvére esett el a háborúban, mozdulatlanul és némán figyeli távolból az eseményt, hogy aztán egy idős ember, vélhetően az édesapja vezesse el onnan: 

“Ahogy ittak a vizespalackjukból, mellbevágta a felismerés, hogy a nemrég véget ért háború nem pusztán egy történelmi, geopolitikai esemény volt, hanem egy sokrétű valóság, a szinte véget nem érő személyes szomorúságoké, a határtalan gyászé, amely enyhülés nélkül oszlott szét az egyének között, akik mint a por fedték be a kontinenst, vagy mint a spórák, akik egyedi mivoltukban nem ismertek, és akik összességében olyan szomorúságot testesítettek meg, amelyet csupán elkezdeni felfogni sem lenne képes senki; egy olyan súlyt, amelyet csendben hordoznak százezrek, milliók, mint az a nő feketében, a férje és két bátyja miatt, mindegyik gyász egy egyedi, összetett, sikoltásba fojtott szerelmi történet, amely másképp is végződhetett volna. Úgy tűnt, mintha soha nem gondolkodott volna a háborún korábban, azon, hogy milyen árat kellett érte fizetni. Olyannyira elfoglalták a munkájával járó teendők, annak érdekében, hogy mindenben megfelelően járjon el, hogy a legtöbb amit látott, azok a háborús célok, a a győzelem, a halálesetek statisztikái, a pusztítások statisztikái és a háború utáni újjáépítés voltak. Első alkalommal érzékelte a katasztrófa méretét az érzések szempontjából - az összes egyedi és magányos halálesetet, az összes ezzel járó szomorúságot, melyek ugyanúgy egyediek és magányosak voltak, amelyek nem kaptak helyet a konferenciákon, a szalagcímekben, a történelemkönyvekben, amelyek csendben visszavonultak a lakóházakba, a konyhákba, a társ nélkül maradt ágyakba, és a halálra sebzett emlékekbe.” 

(Ian McEwan, Black Dogs, 1992.)

Újabb háborús konfliktuszóna kialakulóban: "drámai változások" az északi sarkvidéken

A CNN elemzésének összefoglalója: 

Oroszország példátlan katonai képességeket épít ki az északi sarkvidéken, és legújabb fegyvereit is teszteli a klímaváltozás miatt nemrégiben jégmentessé vált régióban. A CNN számára rendelkezésre bocsátott műholdfelvételek szerint folyamatos, intenzív katonai bázisépítés zajlik Oroszország északi sarkvidéki partvonalán, beleértve olyan földalatti hangárokat, amelyeket vélhetően új, high-tech fegyverek számára készítenek. Az ide telepített fegyverek és fegyverrendszerek között bombázók, támadó (pl. hajók és földi objektumok elleni rakétákkal is felszerelt) harci repülők, illetve új radarrendszerek is megtalálhatóak. Az említett, szintén lopakodó képességű harci repülők jelenlétét most először detektálták az északi sarkvidéken.

Nyugati katonai szakértők különösen komoly aggodalommal észlelték az egyik orosz “szuperfegyver,” a Poseidon 2M39 elnevezésű torpedó jelenlétét. A nukleáris meghajtású - tehát gyakorlatilag korlátlan hatótávolságú -, lopakodó - vagyis rendkívül nehezen észlelhető - torpedó, több megatonna robbanótöltetet hordoz és tervezői szerint képes például a parti őrséget kicselezve eljutni az USA partjaihoz, ahol becsapódásával óriási területeken teheti évtizedekre lakhatatlanná az adott partszakaszt. Az illetékes amerikai állami tisztviselő kijelentése szerint a Poseidont arra találták ki, hogy “radioaktív cunamival árassza el az Egyesült Államok parti városait.” Az északi sarkvidéken tesztelik a “Tsirkon” elnevezésű, a hangsebesség 6-7-szeresével haladó, hiperszonikus fegyvert is. (A hiperszonikus fegyverek a hangsebesség minimum ötszörösénél gyorsabban haladó, de akár a hangsebesség tízszeresét is elérő, haladás közben irányítható, jelenleg gyakorlatilag elháríthatatlan fegyverek.)

Egy amerikai külügyi tisztviselő szerint “Világos orosz katonai kihívással állunk szemben az északi sarkvidéken… Az orosz katonai fejlesztésnek nyilvánvaló következményei vannak az Egyesült Államok és szövetségesei biztonságára nézve, nem utolsósorban azért, mert lehetőséget teremt az orosz katonai erő kiterjesztésére az Észak-Atlanti régióban.” 

Noha az említett orosz katonai fejlesztések orosz területen zajlanak, az amerikai szakértői vélemények szerint ezeket a képességeket a hamarosan teljesen jégmentessé váló sarkvidék feletti ellenőrzés megszerzésére lehet felhasználni. A klímavészhelyzet előre nem sejtett gyorsasággal semmisítette meg Oroszország számos, jégből képződött természetes védelmi vonalát északon. Az előbb említett amerikai külügyminisztériumi tisztviselő szerint az olvadás gyorsabb, mint ahogyan azt a szakértők előre jelezték néhány évvel ezelőtt: “Drámai változások zajlanak le a következő évtizedekben a fizikai megközelíthetőség és védhetőség szempontjából.” 

Amerikai szakértők aggodalmukat fejezték ki annak kapcsán is, hogy Oroszország ki akarja terjeszteni befolyását az ún. Északi tengeri útvonalra is, amely ezen a területen haladna át.  A kérdésnek azért van óriási jelentősége, mert ez az útvonal - amennyiben az olvadásnak köszönhetően hamarosan szabaddá válik - gyakorlatilag megfelezi azt a távolságot, amelyen jelenleg Ázsiából a kereskedelmi hajók eljutnak Európába a Szuezi-csatornán keresztül. Még praktikusabban: az új útvonal megnyílása átalakítja a globális kereskedelmi hajózást és ezzel együtt a globálisan szállított termékek 90+ százalékának (!) kereskedelmi útvonalát is. Oroszország például arra törekszik, hogy engedélyhez kösse az Északi tengeri útvonalon való hajózást, ezzel kész tények elé állítva a nemzetközi közösséget. A terület birtoklásával kapcsolatos feszültségeket tovább erősíti a tengerfenéken található nyersanyagok feletti ellenőrzés megszerzése körüli konfliktus is. 

Vlagyimir Putyin orosz elnök szerint az orosz “északi sarkvidéki katonai vállalkozásnak … nincsen példája sem a szovjet, sem pedig a modern orosz történelemben.”

“A válság európai háborúvá vagy akár világháborúvá is eszkalálódhat”

“Ukrajna megtámadása a normandiai partraszállás forgatókönyvét követheti” címmel jelent meg interjú Pavel Felgengauer neves orosz biztonságpolitikai szakértővel a Rosbalt szentpétervári székhelyű hírügynökség orosz nyelvű portálján. Az alábbiakban az interjúból következnek kivonatos részletek.

« Miközben számos területen éleződik a konfliktus Oroszország, illetve Ukrajna és a Nyugat között, Moszkva egy hónapon belül készen fog állni arra, hogy megtámadja Ukrajnát, ami egy európai vagy akár világháborúvá is eszkalálódhat. A kérdésre, miszerint miért van erre Oroszországnak szüksége, az elemző a következőt válaszolja: “Ezt kérdezze a pszichoanalitikustól. A tény az, hogy egy hónapon belül kitörhet a háború.” Noha az elemző minderről csak feltételes módban beszél, azonban hozzáteszi, hogy májusra minden készen fog ehhez állni, “a döntés ezzel kapcsolatban már megszületett.” 

A helyzet nagy iramban romlik. “A normál média ezek közül sok mindenre nem fordít figyelmet, azonban nagyon rossz jeleknek lehetünk szemtanúi.” Március 21-én három nagy partraszálláshoz használt hajó haladt át egy korvett [hadihajó] kíséretében a La Manche-csatornán át a Balti-tengerről dél felé. Összesen tíz ilyen harci egység fog rendelkezésre állni, emellett pedig légideszant alakulatok is. Két hadosztályról beszélhetünk [ez több tízezer katonát jelent], beleértve a légierőt is. “Egy valóságos ‘normandiai partraszállás’ orosz kiadásban.” A helyszín Ukrajna Nikolajev és Ogyessza közötti Fekete-tengeri partvidéke, az ország stratégiailag kiemelt fontosság területe. Sokak szerint Ukrajna sokkal felkészültebb ma, mint volt 2014-ben, azonban nem veszik figyelembe, hogy ez Oroszországról is elmondható. Oroszország “elsöprő minőségi és mennyiségi fölénnyel rendelkezik,’ és felszámolt minden ellenállást a Donbassz-régióban. Komoly esély van arra is, hogy az orosz hadsereg tankok segítségével fog a Krímből ukrán területre törni, így az előbb említett partraszállás és e lépés segítségével akár létrehozhatják Novorossziját is [vagyis egy orosz fennhatóságú vagy befolyás alatt álló önálló országot Ukrajna területén]. Az előrenyomulás akár a román határig is tarthat, annak érdekében, hogy közvetlen kapcsolatot hozzanak létre az itt lévő Dnyeper Menti Köztársaság és orosz fennhatóságú területek között. 

A szakértő szerint nem világos, mi lesz a Nyugat válasza, ugyanis a nyugati vezetők megosztottak: vannak akik szerint túlságosan kockázatos egy Oroszországgal szembeni katonai művelet, mások viszont támogatnák egy nyílt konfliktus felvállalását. Felgengauer egyetlen jó hírrel szolgál: tekintettel arra, hogy Oroszország nagy erőket csoportosít át a Balti-tenger térségéből Ukrajna irányába, a Baltikumban nem kell orosz katonai támadással számolnunk - legalábbis egyelőre. »

Összeomlás és "szent egység"

A Journal of the History of Ideas című folyóirat blogoldalán jelent meg egy írás “Szent egység bontakozik ki az összeomlásból?” (Out of Collapse, a Sacred Unity?) címmel. 

Az írás egy konkrét történelmi példa felhasználásával világítja meg, hogy természeti katasztrófák és társadalmi kataklizmák milyen törvényszerűen vezetnek el egy politikai közösség vallási egység irányába fordulásához. (Legalábbis amíg fennállnak a kiváltó körülmények.) E törvényszerűség megismerése és tudatosítása azért különösen fontos, mert a témával foglalkozó szakértők és elemző műhelyek szerint egyre közelebb áll az emberiség egy civilizációs összeomláshoz, vagyis egy globális léptékű katasztrófához (ami lehet természeti, gazdasági, társadalmi és politikai természetű is, de legvalószínűbb módon mindezek keveréke). Ebből következik, hogy globális szinten is számolnunk kell azzal, hogy megerősödik egy vallási alapokon álló politikai összefogás igénye.

E tekintetben figyelemreméltó történelmi analógiát kínál az első világháború időszaka, amellyel kapcsolatban a tanulmány a korszak egyik híres írója, Stefan Zweig jellemző szavait idézi: “Az apokalipszis mindegyik halottsápadt lova végigszáguldott az életemen: a forradalom és éhínség, a pénz értékvesztése és a terror, a járvány és az emigráció.” A korszak jellemzője volt mindennek köszönhetően a vallási és spirituális jelenségek széles tömegeket magával ragadó felerősödése, amivel kapcsolatban a kor egyik közismert spiritualistája a következőképpen fogalmazott: “egy gigantikus pszichológiai kísérlet” zajlik Európában. 

Összecseng e történelmi analógiával, hogy az emberiség civilizációs összeomlásával foglalkozó neves szakértők tollából az utóbbi időszakban megjelent könyv immár szintén a világ deszakralizációjának (a “szenttől” való megfosztásának) veszélyére és a spiritualitás fontosságára hívja fel a figyelmet, kijelentve: “lehetetlen az összeomláshoz spiritualitás nélkül közelítenünk.”

Az ismertetett írás felhívja a figyelmet arra, hogy a katolikus egyházfő is pontosan erre a helyzetértékelésre jutott, és mindent megragad annak érdekében, hogy a világ jelenlegi válsághelyzetét az egyház befolyásának erősítésére, illetve a világ politikai és gazdasági rendjének átalakítására használja fel. A pápa által elképzelt új rend az egyház által a különböző vallások, világnézetek és kultúrák áthidalásával és szintézisével kialakított “morális szupernormára” alapulna, amelynek egy “valódi politikai világtekintély” szerezne érvényt. 

A szemlézett írás rámutat arra, hogy egy ilyen politikai tekintély nem a semmiből jön létre: ehhez a legfajsúlyosabb politikai szereplők részvétele szükséges. Ennek kapcsán ismét egy történelmi analógiával találkozunk, ismét az első világháború időszakából. Ekkor ugyanis, a fentebb már említett összeomlás hatására a Vatikán és az Egyesült Államok között példátlan, történelmi jelentőségű közeledés kezdődött, egy olyan nemzetközi szervezet létrehozása érdekében, amely egyetemes vallási elveken nyugszik és érdekeiknek megfelelően képes egyesíteni az emberiséget. Egy ideig úgy tűnt: az említett hatalmak megtalálják egymásban globális törekvéseik kölcsönös támaszát. Ahogyan az írás idézi egy jezsuita szerzők által írt munkából: “a közvélemény szemében XV. Benedek pápa és Woodrow Wilson neve szorosan összekapcsolódott a javasolt nemzetek szövetségével.” Egy olyan időszakban, mikor az amerikai elnökre “apostolként”, az USA szenátusának szószékére pedig “Isten égő oltáraként” tekintettek az említett törekvés hívei, a pápa Isten áldását kérte az elnök missziójára egy “isteni törvény alatt egyesült” világszervezet, vagyis “politikai világtekintély” létrehozására vezető úton. Különleges párhuzamot kínál ezen történésekkel a jelenlegi pápa Biden amerikai elnök számára küldött levele, amelyben az egyházfő “kéri Istent, hogy … vezesse az elnököt a kiegyezés és béke felé vezető úton, az Egyesült Államokban és az egész világon, az egyetemes közjó ügyének előmozdítása érdekében” - mely közjó kapcsán a pápa viszont már világossá tette, hogy azt egy “politikai világtekintély” tudja végső soron érvényesíteni. 

Konklúzióként az ismertetett írás rámutat, hogy a megfelelő történelmi analógiák és összefüggések hátterén világossá válik: az emberiséget fenyegető katasztrófák árnyékában komolyan számolni kell a valláshoz, illetve valamiféle vallási egységhez való globális visszatéréssel - nem pusztán egyéni vagy társadalmi, hanem politikai szinten is, a már bemutatott vallási és politikai szereplők részvételével.  

Forrás: https://jhiblog.org/2021/03/22/out-of-collapse-a-sacred-unity/

"A világ küszöbönálló összeomlások veszélyével áll szemben"

A G20-ak 2020. évi jelentése a kritikus globális átalakulásokról (részlet): 

"A G20 fórum (a világ jelentősebb államait és az Európai Uniót tömörítő szerveződés), tudományos szekciója (S20) által kiadott 2020. évi jelentés elsődleges konklúziója, hogy a világot és az embereket holisztikusan kell nézni, komplexitásuk és egymástól való kölcsönös függésük teljes tudatában. Ezt a leckét a kialakulóban lévő, az egészségügy, a környezet és technológia terén végbemenő kritikus globális átalakulások szisztematikus vizsgálatának eredményeképpen tanultuk meg, aminek egy globális diszruptív [hirtelen törést okozó] esemény, a COVID 19 világjárvány adott külön hangsúlyt. Ez a gyorsan terjedő járvány lerántotta a leplet társadalmaink egészségügyi, gazdasági, társadalmi és oktatási sebezhetőségeiről, és nyilvánvalóvá tette az előrejelzés hiányát, ami számos területen nem megfelelő válaszokat eredményezett."

A fent említett jelentés elkészítésében részt vett a University of Cambridge Centre for the Study of Existential Risk intézet is, amely a rendszerszintű összeomlások elemzésével és előrejelzésével foglalkozik. Az intézet a következőket fűzte a jelentéshez: 

"A G20 tudományos csoportjának (S20) ezen jelentése cselekvésre szólít fel. A világ küszöbönálló összeomlások veszélyével áll szemben, köszönhetően a 21. század példátlan, rendkívül komplex és egymással összekapcsolódó globális rendszereinek. Ezek a rendszerek ugyan sok tekintetben javítottak az emberek létfeltételein, ugyanakkor azonban nyilvánvalóvá tették a nemzetközi folyamatok törékenységét: a COVID-19 világjárvány okozta gazdasági, egészségügyi és politikai összeroppanás ennek egy aktív példája. ... E jelentésben foglalt elemzés egy nemzetközi átalakulás vízióját foglalja magában. A G20 nemzetek közötti fokozott együttműködés támogatása és egy független, a nemzetek és kultúrák felett álló közjót szolgáló Tudományos Előrejelzési központ létrehozása megvalósítható cél őszinte vezetői elköteleződés esetén. Egyedülálló cselekvési ponthoz érkeztünk; egy olyan fordulóponthoz, amelynél az említett irányba való elmozdulás melletti döntést a jövő generációi bölcs és gondviselésszerű lépésnek tekinthetnek."

Egy "mindenki mindenki ellen" háború árnyékában

Putyin "mindenki mindenki ellen" háborúra figyelmeztet, amennyiben a feszültségeket nem sikerül feloldani

A CNBC beszámolója alapján. 

Vlagyimir Putyin elnök a Világgazdasági Fórum e héten zajlott ülésén figyelmeztetett, hogy a koronavírus járvány súlyosbította a már eleve létező globális problémákat és egyensúlyhiányokat, amelyek olyan szintig romolhatnak, amikor már a "mindenki mindenki elleni háború köszönt ránk." Putyin szakértőkre hivatkozott, akik szerint a globális helyzet az 1920 és 1930-as évekkel mutat párhuzamot, "a rendszerszintű kihívások és potenciális fenyegetések terén." Mindezen kihívások törvényszerű hatást gyakorolnak a nemzetközi kapcsolatokra is, azokat kevésbé stabillá és kevésbé kiszámíthatóvá teszik Szavai szerint "a 20. században a hasonló problémák megoldásának elmulasztása, illetve az arra való képtelenség a katasztrofális második világháborúhoz vezetett." Noha az orosz elnök reményét fejezte ki, hogy egy hasonló konfliktus nem fog újra megtörténni, "mert az a civilizációnk végét jelentené," nyomatékosította, hogy "a jelenlegi helyzet kiszámíthatatlan és ellenőrizhetetlen módon alakulhat," ha nem sikerül változtatni. "És meg van az esélye annak, hogy bekövetkezik a globális fejlődés tényleges összeomlása, amely egy mindenki mindenki elleni háborút eredményezhet."

Megjegyzés: Putyin mindezzel gyakorlatilag nem tett mást, mint  az általa is kritizált globális színpad egyik szereplőjeként elismételte azon szakértők szavait, akik már évekkel korábban felhívták e problémákra a figyelmet. Az általa is előrevetített "mindenki mindenki ellen" háború potenciális hadviselő feleként szavai természetesen más súllyal esnek a latba. 

Alább egy válogatás csak ezen a blogon megjelent, ilyen tartalmú posztokból:

“Pontosan ez történt a két világháború között...”

“A legőrültebb dolgok történnek meg a politikában”

“A szokásosnál magasabb kockázata látszik egy katasztrofális válság bekövetkezésének a 2020-as évtizedben”

Az I. világháborúhoz hasonló USA-Kína konfliktus a láthatáron

“Az utolsó évszázadunk”?

“Többet hallgassunk szerencsétlenségekről szóló próféciákat, mint boldog jövőről szólókat”

“Miért vallunk kudarcot a katasztrófák előrelátása és feltartóztatása terén?”

A nukleáris katasztrófa kockázatának fokozódásáról - könyvajánló

“Hogyan omolhat össze minden?”

A járványtól a háborúig?

“Ne számíts arra, hogy a vakcina megmenti a világgazdaságot”

“A világjárvány aláássa a nemzetközi rendet”

“Az összeomlás végül sokkal gyorsabban következik be, mint ahogyan azt elképzeljük”

A világgazdaság térképe épp teljes újrakeverés alatt áll: a nagy győztes egyelőre a bizonytalanság 

Globális adósságválság árnyékában

“Globális ébresztő”

Lehetséges, hogy másképp érjen véget a világ?

Az emberi civilizáció rendszerszintű összeomlásával foglalkozó tudományág, a kollapszológia jeles képviselői, néhány évvel azon könyvük megjelenése után, amelyben összegezték ennek a tudományágnak a főbb megállapításait, egy újabb munkával álltak elő. Az újabb munka címe: “Lehetséges, hogy másképp érjen véget a világ” (Pablo Servigne, Raphaël Stevens and Gauthier Chapelle, Another End of the World Is Possible, Cambridge, UK: Polity, 2020). Ezen kötetükben az előző könyvben írottakhoz képest optimistább hangot ütnek meg, nem azért, mert az összeomlás mégis elkerülhető volna, hanem azért, mert szerintük a spiritualitás visszatérésével ezt az összeomlást másképp tudjuk átvészelni, illetve fel tudnunk készülni arra, hogy milyen új világot építsünk fel, és milyen új - spirituális - elvek alapján. Tanulságos látni, hogy a közelgő összeomlás növekvő fenyegetése (e tekintetben nyilvánvalóan nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világjárvány hatásait) milyen irányba mozdíthat el mintegy törvényszerűen egyébként nem vallásos embereket is. Vajon milyen fejleményekre számíthatunk e tekintetben, ha már nem pusztán az összeomlás fenyegetésével, hanem annak tényével kell szembesülnünk? 

“Társadalmunk szomjazik a kapcsolatokra és a jelentésre. Mégpedig azért, mert kiszárította a forrásokat. A tudomány, a technológia és a kapitalizmus mindent megfosztott a szenttől. A vallási struktúrák eltávolítása a közélettől a világ deszakralizálásához [a "Szenttől" való megfosztásához] vezetett... Tényleg lehetséges  volna a világ végéhez közelíteni spiritualitás nélkül? Azt gondoljuk, hogy nem. Azonban a tragédia az, hogy racionális társadalmaink egyáltalán nem készítettek fel erre bennünket. Kiöntve a gyereket (a spiritualitást) a fürdővízzel (a vallással) együtt, megfosztották magukat azoktól az alapvető eszközöktől, amelyekre hosszútávon szükségünk lenne. A spiritualitás ‘alapvetőbb és egyetemesebb valóság, mint a vallás.’ Az a [pszichológiai] jelenség, amiből fakad a legősibb, és a társadalom számára ugyanolyan fontos marad még a vallási rendszerek hiányában is. … A spiritualitás visszatérését mély és hathatós szükségletek idézik elő. Számtalan formában fognak megjeleni a jövőben. Némelyikük csalás lesz, mások közülük gyönyörűek lesznek. Ahelyett, hogy kényesen eltartanánk az orrunkat, hasznos lehet megtanulni, hogyan válogassuk szét őket, más szóval, mélyesszük kezünket az iszapba és váljunk hozzáértőkké. Őszintén szólva, ezen a ponton, ahova elérkeztünk, mit veszíthetünk?” 

 

"2020 abban lehet korszakhatár, hogy utólag majd úgy látjuk, most kezdődött el az apokalipszis"

Szathmáry Eörs evolúciós biológus, a Magyar Tudományos Akadémia fenntartható fejlődés elnöki bizottságának elnöke:

“Az emberi túlterjeszkedés következménye, hogy a városok határfelületein élő állatok beszoknak a városokba, és hozzák magukkal a kórokozóikat. A denevérek vírusainak döntő többségét például még nem jellemezték a tudósok, és ezek ugrásra készen állnak: 'minden racionális adat alapján várható, hogy egyre több fertőző betegség jelenjen meg, adott esetben két-három járvány lesz egyszerre'. Éppen ezért Szathmáry szerint a koronavírus-világjárvány lecsengésével a legkevésbé sem jön el a 'business as usual', semmi 'back to normal' nem lesz itt. [...] 

Arra a kérdésre, hogy a 2020-as év eseményei vajon több embert ráébreszthetnek-e a változtatás kényszerére, Szathmáry nem zárta ki, hogy igen, bár úgy látja, inkább a 2010-es évek végén ismerték fel sokan a problémát. '2020 inkább abban lehet korszakhatár, hogy utólag majd úgy látjuk, most kezdődött el az apokalipszis – mert ez is benne van a pakliban. Nem azt mondom, hogy ez fog történni, azt viszont állítom, hogy komoly valószínűsége van. Korszakhatár abban van, hogy komolyan kell venni ezt a lehetőséget.' [...] 

'Ha valaki elgondolkozik azon, hogy szeretné-e, hogy a gyerekének vagy az unokájának a napi élelemért esetleg el kelljen vágni valaki másnak a torkát 20-30 év múlva', akkor valószínű, hogy nem ezt akarja megcélozni. 'De kiszámíthatatlan, hogy ez milyen mértékben tudatosul: annyira, hogy értelmes cselekvéssé desztillálódjon? Ez nem triviális. Nagyon jól lehet rettegni, és aztán mégsem történik semmi.' [...]

Mint mondta, ő valóban ijedt, de ez értékrend kérdése is: 'érték a tudomány, a művészet, amit emberek sok-sok generációja létrehozott, a politikával, szabadsággal kapcsolatos eszmények – én ezeket féltem igazán. Mert amikor nincs mit enni, akkor nem ezekkel foglalkoznak az emberek. Nagyon könnyen elveszítjük a kultúránkat.'”

Egyetemes kontra nacionalista hatalmi koncepció: helyzetjelentés az USA-ból

"Az amerikai katolikus egyház Trump-féle fogságának vége"

Részletek Massimo Faggioli, katolikus történész La Croix katolikus lapban megjelent írásából: 

"Tudjuk, hogy a katolikus Joseph R. Bidenre hárul az a feladat, hogy elkezdje azon erkölcsi és fizikai sebek gyógyítását, amelyeket Donald J. Trump okozott az országnak, azzal, ahogyan a koronavírus-járvány és a globalizáció jelenleg is zajló válságát kezelte. Az amerikai elnöki pozíció nem csupán politikai, hanem erkölcsi és vallási aspektusokkal is rendelkező hivatal. És Joe Biden egy olyan időszakban foglalja el ezt a hivatat, amikor a politikai identitás kérdése teológiai és dogmatikai jelentéssel telítődött meg ebben az országban. 

A Biden-elnökség alatt a Vatikán és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok újrarendezésére lehet számítani, még ha vannak is bizonytalanságok egyes nemzetközi ügyekben. Azonban ennek az újrarendeződésnek egy mélyen megosztott egyházat kell tekintetben vennie az USA-ban és globálisan egyaránt. … 

Példátlan konfrontációra került sor a Trump-féle vezetés és a jelenlegi pápa között. Trump az amerikai katolikusok megosztására és legyőzésére tett kísérletet. Az elmúlt négy évben a Fehér Ház (bizonyos tisztviselőkön keresztül - pl. Steve Bannon és Pompeo) politikai kísérletet tett az egyház megosztására - Ferenc pápa ellen. … Azonban a megosztásra tett kísérlet kudarcot vallott. [A] konzervatív amerikaiak egy olyan katolicizmust kívántak volna, amely nem pusztán konzervatív vagy poszt-liberális, hanem nyíltan anti-liberális.  Modellnek nem II. János Pált vagy Joseph Ratzingert, hanem Orbán Viktort, a magyar miniszterelnököt és az ‘illiberális demokrácia’ önjelölt bajnokát tekintik. A Trump-féle Fehér Házhoz közelálló tisztviselők - mint Pompeo, Bannon és Newt Gingrich… - megpróbáltak szimpatizánsokat találni a Vatikánban, Olaszországban és Európában, hogy kialakíthassák az európai jobboldallal szövetséges újnacionalista katolicizmus hídfőállását. Kudarcot vallottak. Joe Bidennek köszönhetően a Demokrata Párt gyakrabban és meggyőzőbben használ olyan nyelvezetet 2020-ban, amelyet a vallásos szavazók is értettek. Azonban még hosszú út van hátra addig, míg elragadhatják a Republikánus Párttól a magukra aggatott ‘Isten pártja’ címkét."